Szatmári Gizella: Emlékjelek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)
szobrászművész alkotása 1927-ben került ide, mégpedig II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatala emlékére. A táblát Glück Frigyes, ismert és neves műgyűjtő, bőkezű művészetpártoló állíttatta, szállodájának - mely ekkor már közel hat évtizede a család tulajdonában volt — teljes átalakításával, korszerűsítésével párhuzamosan. A Svájcban és Németországban szakképzettséget nyert hotelier központi melegvíz-fűtést, illetve gőzfűtést szereltetett, elsőként vezettette be a villany- világítást. Méltán híres étterme és Radics Béla cigányprímás zenekara nemcsak a színészeket és a színházlátogató közönséget, hanem a közeli Sándor utcai képviselőház honatyáit is odavonzotta. A ruskicai fehér márványból készült táblán az aranyozott bronz képmás, melyet Horvay a Mányoki Ádám-féle festményről közismert, reprezentatív Rákóczi-portré alapján mintázott, annak idején jól érvényesülhetett. Felirata ez (volt): „1676. március 27—1735. április 8. Flazajöveteled 1906. október 28-án diadalút volt, melynek emlékét őrzi a Rákóczi-üt. Hirdesse e tábla hűséges néped háláját és reményét”. A leleplezési ünnepély díszvacsorájának menükártyáját az emléktábla ak- varellképe díszíti, az ételsorban — egyéb finomságok mellett az egyik fogás: „párolt marhasült kuruc módra". A XIX. század végén, illetve a századfordulón a szabadságharc és Kossuth emlékszobra felállításának kezdeményezésén kívül már olykor elhangzik Rákóczi neve is, mint olyan személyiségé, aki méltó arra, hogy emlékét köztéren, márványban vagy bronzban megörökítsék. „A történetírók soká csak félénken, alig néhány sorral emlékeztek meg róla — olvashatjuk a Vaóámapi Újáágban, egy anonim szerző visszatekintő cikkében -, még Szalay ILászlói, és Horváth [Mihályi is, nehogy - Thaly szavaival élve — a nevezetes szereplő, ki neve hírével egész Európát felrázta, egyszerre, mint valami Deus ex machina bukkanjon elő”. 1904-ben a király jónak látja Tisza István miniszterelnököt arra utasítani, hogy foglalkozzék - no, nem a szoborállítással — II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatalával. Leirata szerint „azok az ellentétek, melyek súlyosan nehezedtek elődeinkre hosszú századokon át, ma már egy végképp letűnt korszak történeti emlékei". Elhatározásának azonban voltak bizonyos előzményei. 1903-ban az ellenzék a közös hadsereg szétválasztását, a magyar katonák fel12
