Szatmári Gizella: Emlékjelek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

szobrászművész alkotása 1927-ben került ide, mégpedig II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatala emlékére. A táblát Glück Frigyes, ismert és neves műgyűjtő, bőkezű művészetpártoló állíttatta, szállodájának - mely ekkor már közel hat évtizede a család tulaj­donában volt — teljes átalakításával, korszerűsítésével párhuzamosan. A Svájcban és Németországban szakképzettséget nyert hotelier központi melegvíz-fűtést, illetve gőzfűtést szereltetett, elsőként vezettette be a villany- világítást. Méltán híres étterme és Radics Béla cigányprímás zenekara nem­csak a színészeket és a színházlátogató közönséget, hanem a közeli Sándor utcai képviselőház honatyáit is odavonzotta. A ruskicai fehér márványból készült táblán az aranyozott bronz képmás, melyet Horvay a Mányoki Ádám-féle festményről közismert, reprezentatív Rákóczi-portré alapján mintázott, annak idején jól érvényesülhetett. Felirata ez (volt): „1676. március 27—1735. április 8. Flazajöveteled 1906. októ­ber 28-án diadalút volt, melynek emlékét őrzi a Rákóczi-üt. Hirdesse e tábla hűséges néped háláját és reményét”. A leleplezési ünnepély díszvacsorájának menükártyáját az emléktábla ak- varellképe díszíti, az ételsorban — egyéb finomságok mellett az egyik fogás: „párolt marhasült kuruc módra". A XIX. század végén, illetve a századfordulón a szabadságharc és Kossuth emlékszobra felállításának kezdeményezésén kívül már olykor elhangzik Rákóczi neve is, mint olyan személyiségé, aki méltó arra, hogy emlékét köz­téren, márványban vagy bronzban megörökítsék. „A történetírók soká csak félénken, alig néhány sorral emlékeztek meg róla — olvashatjuk a Vaóámapi Újáágban, egy anonim szerző visszatekintő cikkében -, még Szalay ILászlói, és Horváth [Mihályi is, nehogy - Thaly szavaival élve — a nevezetes szereplő, ki neve hírével egész Európát felrázta, egyszerre, mint valami Deus ex machina bukkanjon elő”. 1904-ben a király jónak látja Tisza István miniszterelnököt arra utasítani, hogy foglalkozzék - no, nem a szoborállítással — II. Rákóczi Ferenc hamvainak hazahozatalával. Leirata szerint „azok az ellentétek, melyek súlyosan nehe­zedtek elődeinkre hosszú századokon át, ma már egy végképp letűnt korszak történeti emlékei". Elhatározásának azonban voltak bizonyos előzményei. 1903-ban az ellenzék a közös hadsereg szétválasztását, a magyar katonák fel­12

Next

/
Thumbnails
Contents