Ferkai András: Lakótelepek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)
utca sarkán, illetve az Etele és Bikszádi út között épült meg. Legkésőbb az Etele út melletti magas tömbházak készültek el: nem az eredetileg elképzelt tizenhat szintes csúszózsalus magasház formájában, hanem Z alaprajzú, tíz lakószintes panelházként (építész-. Kaszab Ákos, Lakóterv, 1975). Az 1. sz. budapesti házgyár rekonstrukciójához kidolgozott tervcsalád első elemeként megvalósult tizenkét épület magasabb színvonalat képvisel: nagyobb és jobb alaprajzú lakások vannak bennük, tömegük és homlokzatuk is változatosabb. A Kelenföldi lakótelep, bár az első ebben a műfajban, a nagylakótelepek minden későbbi problémáját fölveti. Az ötvenes évek telepeitől elvében, a kora hatvanas évek modern példáitól léptékében különbözik. A modern városépítés dogmái szerencsétlen módon kapcsolódtak össze a rugalmatlan technológiára kényszerített, de rangsorban a tervező fölé helyezett kivitelező, valamint a tervteljesítésben érdekelt beruházó-irányító apparátus érdekeivel. A házak méretét és helyzetét sokkal inkább a kivitelező szempontjai, mint építészeti vagy urbanisztikai megfontolások határozták meg (minél hosszabb, egyenes darupálya, mert a daru áthelyezése pénzbe kerül, és lassítja az építkezést). A léptékváltás hatása sem mellékes, hiszen ugyanazok a városépítészeti elvek négy-ötemeletes magasság mellett még elviselhető környezetet adnak: láttuk a József Attila-lakótelep esetében. A tíz-tizenöt emeletes magasság szükségszerűen megnöveli az épületek közötti távolságot, és ezek a térarányok semmiféle városias érzés fölkeltésére nem alkalmasak. Az így kialakuló településszerkezet képtelen a város meglévő szövetéhez igazodni. Óriási a kontraszt a környezet családi és társasházai, gondozott magánkertjei, csöndes kis mellékutcái és a senki földjén álló lakótelepi magasházak között. És akkor még nem is beszéltünk a falunyi lakónak otthont adó panelházak jól ismert szociológiai, pszichológiai és egészségügyi szindrómáiról. Az Újpalotai lakótelep A házgyári lakótelepek második generációjára az Újpalotai telep a legjobb példa. A hatvanas években tervezett nagy lakótelepek (Óbuda 1965-72, Békásmegyer 1965—77, Zugló-Füredi út 1966—73) alapvetően nem különböznek a Kelenfölditől, legfeljebb háztípusaik térnek el (az I. sz. házgyár továbbfejlesz66
