Ferkai András: Lakótelepek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)
ehhez mint legsúlyosabb tehertétel az útiköltség járul. A Hév-Beszkrt har- madoiztályú kombinált átszállójegy go fillér. Könnyen elképzelhető ezek szerint, hogy egy többtagú család, ha Pesten van foglalkozása, ezen a telepen drágábban lakik, mintha munkahelyükhöz gyalogtávolságra egy hasonló lakásban laknának [...] Az alacsonyan fekvő egészségtelen vidéken mindannak dacára, hogy a város centrumától hat km-re fekszik, még jó levegő sincsen, mert négy gyár közé építették, hogy a minden irányból fújó szél lehetőleg el tudja árasztani a maga piszkával [...] Ha mindezekhez elgondoljuk, hogy az építés a gyenge kivitelhez képest meglehetősen drágán sikerült, s így az építési összeg négy százalékát kitevő lakbér is meglehetősen drága, azt lehetne hinni, hogy a telep lakásai üresen maradtak. De nem így van. A budapesti lakásnyomorra vet fényt az, hogy a lakótelep lakásai után versenyeztek a pesti agyonhajszolt tisztviselők. A telep bérlőinek 97%-a tisztviselő. Nagyobbrészt kétszobás lakásokat építettek, hogy az egyszerű munkásosztály jusson fürdőszobás kultúrlakáshoz, azonban az albertfalvai telep fényes bizonyítéka annak, hogy kultúrlakásra a tisztviselő osztály van legjobban kiéhezve." Megjegyezzük, nem valószínű, hogy a munkásoknak ne lett volna igényük a jobb lakásokra. Amikor a közmondásos havi kétszáz pengőből tűrhetően meg lehetett élni, nemhogy a munkások, de a tisztviselők sem tudtak havi 70-100 pengőt lakbérre szánni. (A szociálpolitikusok szerint az az egészséges, ha egy család a havi jövedelmének maximum 20 százalékát költi a lakással kapcsolatos költségekre.) A telep folytatását a világgazdasági válság jócskán elodázta. 1932-ben mindössze két lakóház épült üzlettel, és 1940-ig kellett várni, hogy a telep déli irányú bővítésére sor kerülhessen. A Jókai (ma Vegyész) utca déli oldalán álló öt egyemeletes ház építése a háborús körülmények miatt 1944-ig elhúzódott. Az 1942-es tervpályázat nyomán megtervezett ezerlakásos déli lakótelep beépítési tervét elfogadták, a földszintes és egyemeletes házak kiviteli tervei is elkészültek, de a háború végéig csupán az emeletes sorházak alapozása kezdődött meg. Ezeket az egyszerű magastetős épületeket Schall József tervei szerint fejezték be 1948 körül. A déli lakótelep nagyobb része az ötvenes években szocreál stílusban valósult meg. Ma, tízszintes panelházak árnyékában, az albertfalvai kertváros kifejezetten vonzó, otthonos negyednek számít. 43
