Ferkai András: Lakótelepek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

békíthetetlen ellentéteket szült, hogy a Kén utcaiak részéről ez mind a mai napig fennmaradt. [...] Az Illatos úti lakótelep még észre sem vette, de már ki volt rekesztve, meg volt bélyegezve. Nemhogy múltja, de még jelene sem volt, amikor a budapesti dzsumbujok közül máris városszerte ő lett a »Dzsumbuj«. [...] Az új beköltözők rendkívül bonyolult és ráadásul ismeretlen élethelyzetbe kerültek. Az Illatos úti telep struktúrája idegen volt a számukra; már önmagában a vertikális lét is szokatlan lehetett, ennél azonban súlyosabb problémát jelentett a lakások és a házak belső terének sajátos »kétarcúsága«. A lakások kifejezetten az elkülönülés vagy ennek igénye irányába hatnak, de egyben eleve lehetetlenné teszik az elkülönülést; nem egy tágabb közösség felé nyitnak, hanem két családot láncolnak egybe — ráadásul egy intimnek tartott szférában (a közös WC-kről van szó). [...] A hosszú, tagolatlan gangok farkasszemet néznek a saját ház másik felének gangjaival, és ráadásul a két fél ház által közrefogott sikátoron mindenkinek, aki a házban lakik, át kell haladnia. A köz(ös) nyilvánosság olyan nyílt és brutális, hogy a magánéletnek nincs tere. [...] A túlzsúfoltság attól válik a végletekig elviselhetetlenné, hogy — elsősorban az alkalmi jellegű munkavégzésből adódóan - a napnak egyetlen olyan időszaka sincs, mikor a lakók zöme egy időben hosszabb időre eltávozna. A telepen az emberek állandóan jönnek-mennek, mindig minden »nyüzsgésben van«, egy percre sem csitul a zaj. Ez a több mint háromezer ember elsősorban magával van elfoglalva, de egymás elől kitérni képtelenek. Itt minden pillanatban kirobban valami konfliktus. ’’

A Hamzsabégi úti lakótelep

A szükséglakásoknál magasabb igényű kislakások építésébe a székesfőváros csak a harmincas évek végén fogott újra. Az 1939 júniusában elfogadott hároméves programot az 0T1 (Országos Társadalombiztosító Intézet) húszmillió pengős kölcsönéből finanszírozták. A főváros három legfőbb szempontja a „minél alacsonyabb építési költség, a minél nagyobb lakható alapterület és a nemenkénti elkülönítés lehetősége” volt. Ezért a szoba-konyhás típus helyett kétféle alaprajz használatát írták elő: a lakókonyhás, két hálófülkés típust (36,2 m2 alapterülettel, ebből 16 m2a lakókonyha), és a kétszoba-konyhást (47 m2).

37