Ferkai András: Lakótelepek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)

mum alatt maradt. Előnyben részesítették a sokgyermekeseket és azokat, akik gazdálkodási ismeretekkel rendelkeztek. A kiválasztott telepesekkel haszonbérleti szerződést kötöttek. A lakásért és telekért igen méltányos bért (heti 5, azaz évi 260 pengőt) kellett fizetniük, de kötelezték őket arra, hogy telküket intenzíven műveljék. Az első telepeseket ingyen vetőmaggal, palántákkal és gyümölcsfákkal látták el, telküket felszántották. Mindenki saját belátása szerint gazdálkodott: a legkülönbözőbb veteményekkel lehetett találkozni, zöldséget-gyümölcsöt termeltek, baromfit, nyulat és disznót neveltek. A telepet ismertető cikkek kiemelik, hogy a telek megművelése fedezte az éves bérleti díjat, vagyis a gazdálkodás nemcsak a család ellátásában játszott fontos szerepet, hanem át is segítette a családfőt azokon a periódusokon, amikor semmi vagy csak igen csekély jövedelme volt. Egyetlen írás sem mulasztja el megemlíteni, hogy a Gellért-hegy magasságában lévő (!) telepen élők egészségi viszonyai sokkal jobbak, mint a bérházban és különösen a szükség- lakásban élő családoké. Végül többen utalnak arra, hogy a telepesek — bár többségük munkás, segédmunkás, napszámos, kisebb részben iparos vagy

■ Ikerház ma a Vároóózélí telepen

34