Ferkai András: Lakótelepek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)
nélkül. Szervesen hozzátartoznak, és meglepően jól állják az idő próbáját. Nem tudjuk, a Fischer-féle épület milyen állapotban lenne ma, ha megvalósul, de biztosan állíthatjuk, hogy megépíteni olcsóbb lett volna. Olcsóbbnak is akart látszani, mert a húszas évek végén körvonalazódó modern felfogás mindent alárendelt a célszerűség és gazdaságosság szempontjának. A lakásínség tömeges lakásépítést igényelt volna, a hatóságok azonban ezt továbbra sem tekintették feladatuknak. Ezért sem a holland és német telepszerű lakásépítésnek, sem a bécsi szociális lakásépítésnek nem volt megfelelője Magyarországon. A Napraforgó utcai kislakásos mintatelepet (1931) - amely egy építési vállalkozó magánakciója volt (lásd részletesen Gábor Eszter Buda- peiti villák című könyvében) - nem követték hasonló családiházas telepek. A modern építészek csak papíron álmodozhattak korszerű kislakásokról. Szomorú paradoxon, hogy a szociális kérdések iránt nyitott fiatalok - Molnár Farkas, Fischer József, ifj. Masirevich György, Bierbauer (Borbíró) Virgil és sokan mások —, nem jutván efféle megbízásokhoz, villákat és spekulációs bérházakat voltak kénytelenek építeni. A városi házak és telepek többségét nem ők, hanem konzervatívabb szellemű építészek tervezték: polgári igények vagy az alsóbb néprétegeknek járó szoba-konyhás séma szerint. A fővárosi lakás- építési program fedezete 1929-re kimerült, a világgazdasági válság pedig hosszú időre lehetetlenné tette újabb program indítását. A mostoha körülmények ellenére 1925—29 között majdnem annyi városi lakást (5032) tudtak építeni, mint 1909-12 között a Bárczy István kezdeményezte akcióban (6120). A Városszéli telep ,A városszéli telep tjeié a 28 as villamos Budapest legsivárabb és legszomorúbb tájain halad át. Aki tehát elindul, hogy megnézze a városszéli telepet, az most egyszerre, sűrítve és közvetlenül, a személyes élmény hőfokán érzi meg és éli át azt az erőt, amely ezt a telepet és ezernyi társát Curópa városainak szegélyén létrehozta. I..JA rákoskeresztúri temető mögött, félórányi séta után, rozstáblák és búzaföldek mellett, eperfák alatt bukkan elő a budapesti városszéli telep, színesen és kedvesen, nem eltakarva és elrontva, hanem kiegészítve és teljessé téve a tájat. [...] Mennyi gyermek s milyen egészségesek! - ez az első benyomás, amelynek jóíze házról házra 3>
