Ferkai András: Lakótelepek - A mi Budapestünk (Budapest, 2005)
■ A Wekerle-telep hetyizinrajza zakban kapott helyet, kettesével, még gyakrabban négyesével csoportosítva. A lakásonként 70—90 négyszögöles telekrészen álló épületekhez több építész összesen 48 típustervét használták fel. A Wekerle lényegében kertváros, bár éppen az angol és német kertvárosokat jellemző festői szabálytalanságot nélkülözi. Az átlós utak szigorú vezetése és a főtér magasabb, zárt beépítése is ellentmond a kertvárosgondolatnak. De hát ismerjük a történetet, hogyan változtatta Palóczi Antal gyönyörű angolos beépítési tervét a magas hivatal (Győry Ottmár mérnök vezetésével) poroszosán merev, szimmetrikus mintává, és hogyan nyerte el a főtérre szóló megbízást Kós Károly egy palatáblára rajzolt krétavázlattal... A Wekerle-telep ma már — méltán — műemléki jelentőségű terület. Hosszú ideig nem volt az, és nem is tekintették értéknek. Az időközben lezajlott rengeteg átépítés, tetőtér-beépítés, a házakat torzító toldalék és a kerteket feldaraboló sok melléképület jogosan veti fel a kérdést: van-e egyáltalán remény arra, hogy valaha a telep eredeti állapotában gyönyörködhetünk? Mit ér a műemléki védettség, ha nem? Hogyan hangolható össze az egyéni (tulajdonosi) és a közösségi (kulturális) érdek úgy, hogy közben a telep megőrizze (visszanyerje) eredeti karakterét? Vagy megfordítva: hogyan lehet összeegyeztetni a lakók 21
