Prakfalvi Endre: Római katolikus templomok az egyesített fővárosban - A mi Budapestünk (Budapest, 2003)

■ A rendház bejárata feletti üvegablak

sarkán áll, megadva az előtte nyíló tér irányába az építészeti hangsúlyt. A rendház felé a kapuzatokon kívül egy alacsonyabb homlokzati torony köt át. Az egyterű csarnoktemplom szentélye mellett, az emeleten a rendház felől is megközelíthető oratóriumot találjuk. Homlokfalán a rend címere és latin jelmondatai: Zelo zelatus sum pro Domino Deo exercituum (Szenvedélyes szeretet tölt el Istenért, a Seregek Uráért — R. Hamar Márta fordítása); Venite exultemus Domino, Jubilemus Deo salutari nostro (Gyertek, magasztaljuk az Urat, ujjongjunk üdvözítő Istenünknek).

A templom jelentőségét építészettörténeti értékein túl belső berendezési tárgyai, oltárainak és képeinek ikonográfiái gazdasága, a Karmel hegye és a rendnek az ószövetségi időkre visszavezetett története adja.

A Karmel-hegyen, a régi kánaáni kultuszhelyen állította helyre Baál papjainak legyőzése után az Úr oltárát Illés próféta (iKir 18). Ezt ábrázolják az oratórium falképei (Szilágyi János alkotása, 1947). Krisztus után a III. századtól már virágzott az itt élő remeték között Szűz Máriának, a hegy védasszonyának tisztelete. A XII. század elején Berthold lovag gyűjtötte egybe a hegyen élő remetéket, tőle Szent Brokárd, a rend második generálisa vette át a vezetést, már közös regula alatt (Berthold szobrát a főoltáron találjuk). A III. Honorius pápa által 1226-ban jóváhagyott szabályzatot a jeruzsálemi Szent Albert írta, erre emlékeztet a rendház bejárata feletti üvegablak. A főoltár képe a Kar>9