Szablyár Péter: Toronymagasan - A mi Budapestünk (Budapest, 2007)

■ Buda ostroma nyugatról. Hans Sibmacher rézkarca

leszállni készülő repülőgép ablakából tekintenénk a hajdani Budára és Pestre, úgy fekszik előttünk a két város török kori képe Georg Hoefnagel (1542-1600) metszetén az 1572—1617 között Kölnben megjelent, a föld városait bemutató hatkötetes műben. A legjellegzetesebb városképi elemek a dzsámik, a mecsetek és a minaretek. Egynél több minaretje csak a szultán építtette dzsáminak lehetett. Általános szabály volt, hogy a megfelelő magasságban körbefutó erkélyre a csigalépcsőtől Mekka felé nyíló ajtó vezessen. Egyébként is pontosan szabályozták az építési magasságot: a törökök házai 12 pik (kb. 8,4 méter), a keresztényeké csak tíz pik magasra épülhettek.

A török épületek térhódítását a korabeli metszeteken követhetjük nyomon. Hans Sibmacher 1598-as lapja Budát nyolc minarettel, négy évvel később készült metszete már kilenccel ábrázolta.

Evlia Cselebi török utazó fel is mászott az egyik dzsámi minaretjébe-. „Talán összesen kilencven darab meredek, szép tornya van, melyek mindegyikének más-másféle neve van, és külön őrei vannak. A Szulejmán khán dzsámija előbb díszes templom volt. Egy minaretje van, mely régente harangtorony volt. 210 lépcsős magas mináret ez, és én szegény onnan Pest, Buda síkságait áttekintettem. Tiszta fehér márványból készült igen szép mináret ez."

A metszetek száma 1686 körül megsokszorozódik, a városkép keletiességét túlhangsúlyozzák, növelni akarva a keresztény felszabadító igyekezeten

7