Szablyár Péter: Toronymagasan - A mi Budapestünk (Budapest, 2007)
A kéményen belül a közlekedést fogasléces felvonó biztosítja, amelyből mind a négy kezelőszinten kiszállhatunk. Az erkélyeken korábban csak a repülés biztonságát szolgáló piros lámpákat helyezték el, ma már egyre több antenna és hírközlő berendezés kerül fel a kémény palástjára. A biztonsági rendszerekkel felszerelt fülke hét perc alatt emelkedik 188 méter magasba, a legfelső szintre. Innen létrán kapaszkodhatunk tovább a kémény tetejére, ahol kúposán kiképzett sapkák alól távoznak a füstgázok a légtérbe. A legfelső pont kilengése elérheti a fél métert, de ez odafenn alig észrevehető, hiszen a szemünk nem talál közeli támpontot a mozgás érzékeléséhez. A kilátás lenyűgöző: körbesétálva minden irányban „túllátunk’’ a főváros határain, északra a Naszály hatalmas, sebzett hegytömegéig, keletre a Gödöllői- dombság hegyvonulatáig, délen a Csepel-sziget, nyugatra a Nagy-Kopasz-hegy csoportja zárja a látóhatárt. Felejthetetlen látvány. Néhány évvel ezelőtt — 2004 októberében — az ejtőernyős célba ugrók (bázisugrók) is felfedezték a kémény magasságában és környezetében rejlő kiváló lehetőséget, és körültekintő szervezés után több sikeres ugrást hajtottak végre a tetejéről. Három számban hirdettek győztest a tíz méter átmérőjű körbe ugró sportolók körében. A különleges sporteseményt több tévécsatorna is közvetítette. Dávid és Góliát - a Kelenföldi erőmű kéményei XI. Budafoki út 52. Ha a fővárost dél felől — a nagy forgalmú Szerémi vagy Budafoki út irányából - közelítjük meg, kilövésre váró űrrakétára emlékeztető acéltoronyba zárt kéményrendszer, mögötte egy lényegesen alacsonyabb és szerényen egyszerű másik kémény vonja magára tekintetünket. Bár az akkor egyesült főváros villamos energiával való ellátását az 1893- ban üzembe helyezett Révész utcai erőműből kezdték, hamarosan megindult a „Kelenföldi Centrálé’’ tervezése is. Az erőmű terveit a kor ipari építészetében már jelentős alkotásokat (Óbudai Gázgyár és tisztviselőtelepe) létrehozó Reichl Kálmánra bízták. Reichl 1926-ban bekövetkezett halála után Borbíró (Bierbauer) Virgil vette át a tervezés irányítását. Az erőmű helyszínéül a közúton és vízen egyaránt jól megközelíthető, Duna-vízzel jól ellát60