Szablyár Péter: Toronymagasan - A mi Budapestünk (Budapest, 2007)

jeztével így summázta az eredményt: „Csak egy darabka földet foglal el e templom, de jelentőségének határai nemzeti szempontból összeesnek az ország határaival, műértéke pedig ezeket is meghaladja.’’ A templom átépítése mindvégig a közérdeklődés középpontjában maradt, és éles vita bontakozott ki az építészek között. Henszlmann Imre nem értett egyet Schulek toronytervével, amelyet „idomtalan, sovány rakványnak" nevezett. Ő inkább gúla alakú, zömök ikertornyot épített volna. Schulek radikális, inkább a teljes újjáépítés irányába elmozduló javaslata elbizonytalanította a szakmai felügyeletet gyakorló műemlékek bizottságát, ezért az a bécsi Szent István-székesegyház építészét, Schmidt Frigyest kérte fel szakvélemény kidolgozására. Schmidt a XIII. századi arculat érvényesítése mellett rugalmasabb rekonstrukciós megközelítést vallott, és a torony átépítését külön kezelte annak városképi jelentősége miatt: „a toronynak uralgó fekvésénél fogva arra is kell figyelni, hogy annak határozott s távolból felismerhető körvonal adassék, ezen cél elérésére leghathatósabb eszköznek mutatkozik, ha a torony hatalmasan ta■ A Mátyáó-torony