Szablyár Péter: Toronymagasan - A mi Budapestünk (Budapest, 2007)
a markáns téglasávozással és a magyaros sgrafittóval középkori várra emlékeztet. A bástyaszerű torony, amely az egyik liftgépházat rejti, már messziről magára vonzza a tekintetet, és egyben megtöri a Várfok utcai sarok „élét". Az épület külső megjelenését korabeli kritikusai közül többen vitathatónak minősítették, mára azonban már a budai városkép megszokott elemévé vált az óriási forgalmú, meglehetősen zavaros képet nyújtó Moszkva tér nyugati lezárásaként. Bory Jenő Földgömb című, az épület sarkán elhelyezett alkotása a második világháború végi budai ostromkor Nádler Róbert címeres üvegmozaikjával együtt elpusztult. A romeltakarítás során háromszáz-négyszáz fuvarnyi törmeléket szállítottak a közeli Vérmezőre. Az újjászervezett vezérigazgatóság csak 1947-ben kezdte meg munkáját a helyreállított épületben. A kis toronyban állították ki 1955-ben az 1885-90 között alapított Postamúzeum gyűjteményét. A bástyatorony ma antennatoronyként szolgál. A tengelyében felállított acél tartószerkezet — tetején kis körerkéllyel - hírközlést és adatátvitelt szolgáló antennák tucatjait emeli az ég felé. A kósza hírek szerint a Magyar Posta a közeljövőben értékesíteni kívánja az épületet. ■ A Postapalota 22
