Boros Géza: Szoborpark - A mi Budapestünk (Budapest, 2002)
megőrzés ritka esetével találkozhatunk Hódmezővásárhelyen, ahol a fővárosi szoborpark mintájára egy kis szabadtéri kiállításon mutatják be a város köztereiről eltávolított szobrokat és emléktáblákat. A Vasfüggöny leomlásakor élénk nyugati érdeklődés mutatkozott a keleteurópai országok szoborrekvizitumai iránt. Számos Sztálin-, Lenin- és egyéb, hirtelen feleslegessé vált szobrot nyugat-európai és tengerentúli gyűjtők vásároltak meg. Kisebb szabadtéri szoborgyűjtemény található például a bajor- országi Gundelfingenben. Moszkva szoborparkja egy belvárosi parkban található, ahol eltávolított politikai emlékművek és kortárs művészek alkotásai együtt vannak felállítva. A budapesti Szoborparkhoz mérhető egyetlen külföldi rokonintézmény Litvániában működik, ahol Druskininkai közelében 2001-ben nyílt meg a Grutas Park. A szögesdróttal és őrtornyokkal bekerített, szovjet lágert utánzó erdei skanzenben hatvan, Litvánia köztereiről száműzött emlékmű várja a látogatókat. A parkban Disneyland hatásmechanizmusai keverednek a szovjet gulágok keserű emlékeivel, ezért sokan túl groteszknek tartják, és elítélik a történelmi múlttal való szembenézés ilyesfajta konzumá- lását. A litván megoldásból hiányzik az építészeti megformáltság, a teret (és legitimációt) veszített szimbólumokkal és a térrel való kommunikáció művészi nagyvonalúsága, idegen tőle a témakezelés méltósága, ami a budapesti park sikerének a titka. „A Szoborpark kortörténeti jelentőségű, roppant kényes, összetett téma, melynek építészeti eszközökkel való megfogalmazása kiemelt felelősségű, komplexen végiggondolt alkotói feladat. Ifj. Eleőd Ákos építész szoborpark-kompozíciója a kényes téma feldolgozásában - mind tematikájában, mind építészeti megfogalmazásában — kiemelkedő színvonalú építészeti alkotás" (Schneller István, Budapest főépítésze). A Tanú tér A Szoborpark megnyitása óta mintegy negyedmillió látogatót fogadott. A park szakmai sikere és befejezetlen volta (elmaradt építészeti elemek, rendezetlen környezet, a kiszolgáló létesítmények hiánya) arra ösztönözte a tervezőt, hogy a tervezett világkiállítás lemondása után félbemaradt projekt folytatását szorgalmazza. Hosszú évekig hiába tárgyalt, s bár a park koncepcióját szinte példa nélküli politikai konszenzus övezte, pénz hiányában nem volt le53
