Boros Géza: Szoborpark - A mi Budapestünk (Budapest, 2002)

■ Kin István: Tanáciköztánaiági emlékmű. ig6g

lékére emeltek az 1920-as években, s amelyet a felvonulási tér kialakítása miatt a Rákosi-rendszerben lebontottak. 1957-ben mind a Lenin-, mind a tanácsköztársasági emlékműpályázaton - Aradi Nóra kifejezésével — „a tömegekre hatni akaró és hatni tudó művek megalkotása" volt a cél. Kiss István biztosra ment: egy emblematikus művet, Berény Róbert híres 1919-es plakátját formálta szoborrá. Az expresszionista plakát félalakos figuráját egészalakossá tette, és óriásira nagyította. Tasnádi Attila méltatása szerint „a rohanó figura a naturalista mozdulat, a kubista darabosság és a robosztus erő megkapó egységében, lenyűgöző expresszivitással idézi meg az egykorú tömegmegmozdulás erkölcsi erejét, a forradalom vehemens érzékvilágát". A Berény-plakát által megjelenített „vehemens érzékvilágot" reálisabban érzékelteti Kosztolányi Dezső leírása: a vad, őrült matróz „egy lobogót rázott hihetetlen lendülettel, egészen összeolvadva vele, s úgy kitátotta csontos száját, mintha el akarta volna nyelni a világot". A plakát kifejezőerejéből a szobor nem sokat örökölt, megmaradt viszont a kompozíció egynézetűsége, ami egy öttonnás körplasztika esetében nem túl előnyös. A liget fái közül kirohanó kolosszus látványa meglehetősen groteszk hatására sikeredett. Monumentális propaganda-kulisszaelem volt, amely sohasem tudott elfogadottá válni és beépülni a városképbe. A szobor eltávolítása óta a talapzat maradványa spontán emlékműként él tovább: keresztet emeltek rá a lerombolt Regnum Marianum-templom emlékére.

44