Boros Géza: Szoborpark - A mi Budapestünk (Budapest, 2002)
alkotta, csúcsán a felszabadulási emlékművel. A szobor Fővám téri üres talapzata ma is áll. 16 . Munkásmozgalmi harcosok emlékműve (Farkas Aladár—Herczeg Klára-Olcsai Kiss Zoltán, 1967) A kommunista mozgalom kiemelkedő harcosainak, az 1919-es proletárdiktatúra három népbiztosának hatalmas bronz domborműveit a Kun Béla (ma Ludovika) téren 1967. március 21-én avatták fel. Kétoldalt Szamuely Tibor (Farkas Aladár) és Landler Jenő (Herczeg Klára), középen pedig Kun Béla (Olcsai Kiss Zoltán) egészalakos portréja látható. A merev, szimmetrikus, síkszerűen kötött ábrázolás egy tekintélyelvű rendszer légkörét idézi. Találóan írta 1993-ban Rózsa Gyula művészettörténész a műről, hogy az nem volt más „mint a kispolgári temetői ízlés államilag megtámogatott és felnagyított variánsa". Olcsai Kiss Zoltán készítette 1958-ban a Kerepesi temető Munkásmozgalmi Panteonjának szobrait is. 17. Lenin-szobor (ismeretlen szovjet művész, 1958) Budapest első köztéri Lenin-szobrát — Hruscsov 1958-as budapesti látogatását követően, amikor is a szovjet pártfőtitkár a szocialista nehézipar fellegvárába is ellátogatott - Moszkva város tanácsa ajándékozta a fővárosi tanácsnak. A Csepel dolgozóinak átadott, „a szovjet nép szeretetét és megbecsülését kifejező szobrot" a nagy októberi szocialista forradalom 41. évfordulóján avatták fel. Az ismeretlen szovjet művész alkotása egy jellegzetes típust képvisel: az utat-irányt mutató vezetőt ábrázolja. Aradi Nóra szerint Lenin alakja „mindig a győztes proletárforradalmat, az űj világrendszert jelképezi", és „utal a marxista-leninista pártra, képi áttétellel jelképezve magát a leniniz- must, a lenini üt és a néptömeg viszonyát". Ez a megállapítás különösen igaznak bizonyult ebben az esetben, hiszen a munkába igyekvő dolgozókat üdvözlő figurát a Csepel Vas- és Fémművek főbejárata előtt úgy helyezték el, hogy az a gyáróriásra mutasson. A rossz minőségű öntvény rövid idő múltán megérett a felújításra, ezért 1970-ben a fémművek öntödéjébe szállították, ahol egy szocialista brigád a felszabadulás huszonötödik és Lenin születésének századik évfordulója tiszteletére „restaurálta" (újraöntötte) a bronzalakot. 1990 márciusában — az eltávolítást halogató tanácsi szervek kényszerű bele30