Boros Géza: Szoborpark - A mi Budapestünk (Budapest, 2002)

lenséget a nézőben." A megoldás beleillett a korabeli magyarországi Lenin- ábrázolások fő vonulatába, amelyről 1970-ben a moszkvai Iizkuaztvo című folyóiratban Kontha Sándor művészettörténész így számolt be: „Művészeink törekvése és feladata nem a bálványemelés, hanem annak az embernek minél hitelesebb megjelenítése, aki szinte emberfeletti cselekedetekre volt képes.” Művészettörténeti szempontból Pátzay Leninje közepes kvalitásé, átmeneti mű, amely konzervatív stílusával félúton helyezkedik el a köztéri propagandaszobrászat szocreál hagyománya és a hatvanas évek második felének merészebben „deheroizáló” ábrázolásai között. Az emlékmű régi fényét veszített márványburkolatát 1970-ben ki kellett cserélni időállóbb svéd vörösgránitra. A nyolcvanas évek végére újabb restaurálás vált szükségessé, melyhez a fővárosi tanács tetemes költséggel meg is rendelte a gránitot Svédországból. Lenin alakját — hangsúlyozottan „javítás céljából" — néhány nappal Nagy Imre és mártírtársai 1989-es újratemetése előtt emelték le a talapzatáról. Erőtlen ötletként még felmerült, hogy esetleg máshol állítsák fel, de a sorsa az általa jelképezett rendszerrel együtt ekkorra már végleg megpecsételődött. (A megrendelt vörösgránit nem ment kárba: többek között Marton László 1997-es alkotásának, a szovjet katonák által megölt Apor Vilmos püspök emlékművének a burkolásához használták fel.)

A kulisszafal szobrait magunk mögött hagyva, belépve a kapun, a „kettévágott" fogadóépület közti sikátoron kell átmenni, majd hirtelen elénk tárul a park panorámája. A bejárattól nyílegyenes út vezet a park belsejébe. Az útról szimmetrikusan három tematikus sétány ágazik le, s tér vissza önmagába. A lágy ívű sétányok három „fektetett nyolcast" formáznak, a végtelen matematikai jelét (00) idézve. Az útról letérve szabadon kerenghetünk a sétányokon, ezekből a kalandozásokból azonban mindig kénytelenek vagyunk visszatérni az „igaz útra”, amely „egy és oszthatatlan".

Felszabadulási emlékművek végtelen sétánya

1945 a magyar emlékműszobrászatban is éles korszakhatár. A háború romjain nemcsak új politikai rendszer, hanem új köztéri szimbolika is született. A szovjet csapatok által felszabadított többi közép-európai országhoz hasonlóan a legelső

16