N. Kósa Judit - Szablyár Péter: Föld alatti Buda - A mi Budapestünk (Budapest, 2007)
■ Budafoki utcaréizlet ményezte. A bányászat módszere azonos volt a pesti Kőbányán alkalmazottal, bár itt több felszín közeli réteget egy nyílt udvar lemélyítésével kezdtek meg, majd ezekből vízszintes irányba vésték ki a pincéket, illetve a barlang- lakások szobáit, mellékhelyiségeit. A szőlőkultúrájáról és borairól már a török hódoltság alatt is híres lankákon a XVII. században kialakult települést Promontóriumnak hívták, 1886-tól viseli a Budafok nevet. Fényes Elek 1851-ben megjelent Magyaronzág geographic!! izótdra című munkájában már utal a település föld alatti világára: „Számos lakhelyek, istálók, színek pedig hegyoldalban bevágott üregekben vannak." A tétényi pincék sem kerülik el figyelmét: „Van itt egy kősziklába vágott igen nevezetes pincze is, melly 30 ezer akó bort is befogadhat." A helyenként harminc-negyven méter vastagságot is elérő, puha, nagy vízfelvevő képességű mészkőben a különböző vastagságban települő agyagrétegek (bentonit) kibányászása után is mállékony föld alatti terek keletkeztek. A XX. századra Budafok—Tétény egyre terebélyesedő területe egy óriási ementáli sajtra hasonlított, a nagy pincéket a szesz-, bor- és pezsgőgyártás tároló-érlelő terei foglalták el. A főváros közelsége és a helyi ipar fellendülése (sörgyár, gyufagyár, zo52
