N. Kósa Judit - Szablyár Péter: Föld alatti Buda - A mi Budapestünk (Budapest, 2007)

■ Az Aragonit-barlans a helíedezéi pillanatában

össze. Nem messze a Gellért Szállótól, 1970-ben egy úgynevezett feltöréssel az Aragonit-barlangot a táró felől is megközelíthetővé tették. A nagy költséggel kihajtott táróban később a Fővárosi Távfűtő Művek nagy átmérőjű csővezetékeit építették be, ezzel a gyógy-idegenforgalmi hasznosítást végképp lehetetlenné tették.

Az Aragonit-barlang ürege a kedvezőtlen karsztosodású dolomit és szarukő- breccsa (durva, tengerparti üledék) határán alakult ki. Ebben a folyamatban az oldásformák tanúsága szerint döntő szerepe volt a meleg vizeknek. Az üreget később felszíni eredetű, finom dolomitpor, szaruköves finom üledék töltötte ki. A kitöltés kimosódását újabb feltöltési fázisok követték, melyek során egy jellegzetes, vörös színű, limonitos agyagréteg is lerakodott. Részben erre, részben az üreg teljes falfelületére rakódott le az a hófehér kalcium-karbo- nát-réteg, amelyről felfedezését követően nevét kapta. Ez a bevonat már sajnos sokat romlott a felfedezés pillanata óta, de a látvány így is megkapó.

44