N. Kósa Judit - Szablyár Péter: Föld alatti Buda - A mi Budapestünk (Budapest, 2007)

a pálos renddel együtt a Sziklakápolnát is felszámolták, bejáratát vastag betonfallal zárták le. Az évekig üresen álló üregrendszerben a hatvanas évek elején Dr. Kessler Hubert neves hidrogeológus vezetésével a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet karszthidrológiai kutatólaboratóriumot rendezett be a környék karsztforrásainak rendszeres megfigyelésére. Ennek megszűnte után raktárnak használták a még akkor is különleges hangulatú üregeket.

1989-ben a katolikus egyház visszakapta, majd helyreállította a Sziklakápolnát, 1992-ben szentelték fel újra. Ma ismét közkedvelt zarándokhely, a Gellért-hegyi séták első állomása.

A Szabadság híd hídfőjében lévő villamosmegálló alatt egy 103 négyzetméter alapterületű forrásmedence bújik meg. Roppant boltozatát 9,5 méter magas, hatszög alakú vasbeton oszlop tartja, oldalán gyalogjáróval, ahonnan lepillanthatunk a mélyben előtörő források alkotta gőzölgő tavacskára. A középkor óta ismert és gyógyhatása miatt kedvelt forráscsoportot Sárosfürdőnek (a török időkben Ácsik ilidzsének, azaz nyílt hévíznek) nevezték. A Ferenc József (ma Szabadság) híd építésekor, 1894-ben rendezték a területet, majd 1912-18 között felépült a Szent Gellért Gyógyfürdő és Szálló.

A források vízhozamát már 1870-ben rendszeresen mérő Molnár János megfigyelte, hogy az összefügg a közeli Duna vízállásával. Ma ez a nemkívá■ Gyógyforrdó a Gellért-hegy gyomrában

4 2