N. Kósa Judit - Szablyár Péter: Föld alatti Buda - A mi Budapestünk (Budapest, 2007)

■ Középkori kút

tett pincékből nyitottak lejáratot. Szinte minden épülethez tartozott egy tiszta vizű kút. A középkori Buda mintegy háromszáz lakóházának közel ugyanennyi (285) „barlangvízből" táplálkozó kútja volt.

Bizonyos megerősítési munkák feltehetően már ebben az időszakban is folytak: a veszélyesnek ítélt kőtömböket helyenként oszlopokkal, boltívekkel támasztották alá.

A Várhegy föld alatti világára vonatkozó első ismert feljegyzés a XVI. századból származik. Oláh Miklós - volt esztergomi érsek, 11. Lajos özvegyének titkára - 1536-ban ezt írja: „A Vár-hegy belseje a számtalan borospince miatt valósággal üreges..."

Az üregek köré legendák szövődtek titokzatos alagutakról és a hozzájuk kapcsolódó hadmozdulatokról. A legismertebb változat szerint ezek az alagutak Mátyás korában, a XV. században a Margit-szigetre, Téténybe (tíz kilométernyire), sőt Visegrádra (Budától negyven kilométer) is elvezettek.

27