N. Kósa Judit - Szablyár Péter: Föld alatti Buda - A mi Budapestünk (Budapest, 2007)

■ Résziét

az aragonitos teremből

A barlang megismerése a középkort követően „folyamatos", többször felfedezték, veszélyessége miatt többször eltömedékelték, majd ismét feltárták. 1830-ban Tomola Nándor fedezte fel, üregeiről rajzokat (térképet) készített. Feltehetően neki köszönhető, hogy Buda város 1847. június 17-én hozott határozatában intézkedett a barlang elnevezéséről (ez volt az első hivatalosan dokumentált barlangkeresztelő). A barlangról 1852-ben Palugyai Imre is említést tett leírásában. 1878-ban a Vasárnapi Újság arról számolt be, hogy a Hárs-hegy alatt talált, ismeretlennek hitt, s egy turistatársaság egyik nőtagjáról Aranka-barlangnak elnevezett üreg régóta ismert, s azonos a Bátori- barlanggal. Szabó József geológus- és ásványtan-professzorunk Tomola leírását követve járta be a barlangot. 1878-ban Margó Tivadar több, akkor még a budai faunában különleges, a barlangban honos denevérfajt írt le.

1911-ben a Zugliget Egyesület kezdeményezésére Budapest fő- és székváros elöljárósága kitakaríttatta a barlangot, a bejáratot díszes vasráccsal zárta le,

23