Ferkai András: Modern házak - A mi Budapestünk (Budapest, 2009)
■ A városmajori templom a harangtoronnyal Az épület és a társművészet egymást erősítő modern hangja kivételes pillanatot jelentett a hazai egyházművészetben. Áttörést hozott, de egyben vissza- rettenést is a radikális megoldásoktól. A kritikák hatására megindult e progresszív együttes átformálása. 1935—36 során megépült a campanile és az árkádos folyosók, amelyek valóban itáliai hangulatot adtak a kubista templomnak. 1938-ban előbb a főbejárat környékét, majd az egész templomot travertinlapokkal burkolták. A bejárat íve fölé helyezték Ohmann Béla angyal-reliefjeit, és a belsőbe is egyre több római iskolás művész alkotása került. Ezek közül kétségtelenül Aba Novák Vilmos mennyezetfreskója (Teremtés-ciklus) és a szentély két oldalfalát díszítő, alumíniumlemezre festett falképe (Szent István-kompozíciók) a legjelentősebb. Az évek során annyi műalkotás — oltár, festmény, szobor, mozaik, szőnyeg és kerámia — került az épületbe, hogy jogosan emlegették a templomot úgy, mint a római iskola múzeumát. És ugyancsak joggal állapította meg P. Szűcs Julianna, hogy a templom, amely a kor hivatalos egyházművészetének pon58
