Ferkai András: Modern házak - A mi Budapestünk (Budapest, 2009)
Az OTI-házak korabeli és későbbi kommentárjai mindig a német Siedlun- gok sávházaira és a CIAM frankfurti kongresszusán bemutatott Gropius-féle sávos sémára utalnak, holott ezeket nem belvárosi helyszínre szánták. A budapestihez hasonló helyzetet Stockholmban találhatunk, ahol a Kungsholmen negyed déli részén, a Strandvágen mellett határozták el a régi városrész megnyitását a vízpart felé. Az 1930-ban elfogadott rendezési terv a partra merőleges sávházakat irányzott elő, melyeket kettesével összefogtak egy hátsó szárnnyal, vagyis a víz felé nyitott U-alakok sora jött létre. Itt épültek Stockholm első funkcionalista bérházai, melyeket a Tér é& Forma is leközölt, így a magyar építészek is ismerhették. Nagy kár, hogy ez a séma nem terjedt el Budapesten, és különösen hogy a hasonló, vízparti helyzetben lévő Újlipót- város szabályozási tervénél nem merült fel követendő példaként. A Szent István park együttese jól mutatja, hogy Budapest városatyái és a szabályozási kérdésekben illetékes Fővárosi Közmunkák Tanácsának tisztviselői hogyan képzelték el egy dinamikusan fejlődő városrész rendezését és annak központját. A Szent István körúttól északra fekvő terület az 1920-as években kezdett rohamosan beépülni. A megnyitott észak-déli utcák mentén sorra épültek a bérházak a régi előírások szerint. A húszas évek közepén már pontosan lehetett látni, hogy ez a spontán beépülés nem vezet jóra. A Lipótvárosi Kaszinó és a főváros törvényhatósági bizottságának lokálpatrióta tagjai interpellációkkal próbálták a hatóságok figyelmét felhívni arra, hogy ez a folyamat minden előnyétől megfosztja a jobb sorsra érdemes területet. Nem szabad engedni, hogy a keskeny utcákban hatalmas bérkaszárnyák épüljenek, mert a városrész túlzsúfolt lesz, és a Duna közelségét már a harmadik utcában sem lehet érezni. A Közmunkatanács építési tilalmat rendelt el a Sziget (ma Radnóti) utcától északra eső területre, amelyet az új rendezési terv érvénybe lépéséig (1933. január) fenntartott. A rendezési terv a Csanádi utca tengelyére szimmetrikus, a rakparttól lépcsőzetesen szűkülő, a város szövetébe a Hollán Ernő utcáig benyúló közparkot irányzott elő. A környező háztömbök beépítésmódjára keretes beépítést írt elő csatlakozó udvarokkal. Meghatározta a parkra néző tömbök tömegelosztását, magasságait, gyakorlatilag kész homlokzatokat rendelt hozzájuk, amit az egyes telkekre bérházat tervező építészeknek szigorúan be kellett tartaniuk. így jött létre a mai Szent István park nagyvonalú és egységes beépítése. A szimmetrikus kompozíció 47
