Ferkai András: Modern házak - A mi Budapestünk (Budapest, 2009)
Bérházegyüttesek A számos szóba jöhető példa közül kettőt emelek ki: az egyik szokatlan beépítésű, egységes együttesként megtervezett bérházcsoport (Vili., Köztársaság tér 14-16.), a másik egy egész városrész központja (XIII., Szent István park), amely szigorú szabályozási előírások szerint, sok önálló tervező munkája eredményeként jött létre hosszabb idő alatt. A spekulációs alapon épített bérházaknál láttuk, hogy a hagyományos, zártsorú beépítéstől nem nagyon lehetett eltérni, még akkor sem, ha az utcafront kedvezőtlen égtáj felé nézett. A főváros első bérházcsoportja, amely szakított ezzel a beépítésmóddal, az egykori Tisza Kálmán téren épült 1934-ben (VIII., Köztársaság tér 14—16). A Magyarországon szokatlan sávos beépítésre azért nyílt itt lehetőség, mert az építtető nem magánbefektető volt, hanem az Országos Társadalombiztosító Intézet, amelynek szociáldemokrata vezetése nyitott volt az egészségesebb megoldásokat ajánló új építészet irányában. Az OTI, ugyancsak szokatlan módon, többfordulós tervpályázatot írt ki. Először négy építésztől kért beépítési javaslatot megtérülési számításokkal, majd országos nyilvános pályázatot hirdetett, amelyre 109 pályamű érkezett. A tíz díjazott és tizenöt megvett pályamű szerzői közül választották ki végül azt a hat építészt, aki megegyezett a beépítésmódban, és elkészítette az engedé■ Az OTI bérházcsoportja, 1935 45
