Ferkai András: Modern házak - A mi Budapestünk (Budapest, 2009)
ják, közöttük nagyobb tércellák maradnak, melyeket ajtókkal, tolófalakkal vagy függönnyel lehet elválasztani egymástól. A fürdőszoba és a konyha belső ablakokkal néz a lakótérbe, falukon a nagyméretű, kék színű zsaluzó üveglapok helyettesítik a csempeburkolatot. A páros födémgerendák között homályos üveglapok rejtik a világítást. Az épület központi fűtését egy hatalmas cserépkályha szolgálja a földszinti középpillérek között. A füstcsatornát kályhacsempékkel burkolt mellvédként vezették végig a szekrénypillérek között, így szinte az összes helyiséget fűtötte, és az enteriőr szerves részévé válhatott. Az emeleti lakóhelyiségek padlója halszálkás mintában lerakott svédpadló, a külső falak mentén üvegcsempe sávval, a földszinti helyiségekben pedig tört üvegmozaik burkolat. A szobákat masszív, saját tervezésű bútorokkal rendezték be. A házat ma is a család lakja, ennek köszönhetően többé- kevésbé épen megmaradt térrendszere és berendezése. Bérvillák Az egészségesebb lakókörnyezet vágya nyugat felé irányuló vándorlást indított el a fővárosban. Aki csak tehette. Pestről Budára, a belső városrészekből az újonnan parcellázott kertvárosokba költözött, főként családi házba. Ez a folyamat természetesen gyorsan felhajtotta a budai telekárakat. A zöldövezeti telkek gyakran túl drágának bizonyultak ahhoz, hogy egy átlagos polgári vagy középosztálybeli család saját ház építésére adja a fejét. Az Építési Szabályzat 1933. évi pótléka engedélyezte először ikerház, illetve sorház építését, ami a fajlagos telekár csökkentésének egyik módja lett. A másik mód a szabadon álló többlakásos házak építése volt. Ahol a szabályzat lehetővé tette, zöldövezetben is emeltek két-három emeletes, villaszerű épületeket, szintenként általában kettő-négy lakással. Ha a magántőke építtette bérbeadásra, akkor bérvillának nevezték, ha a lakók közösen, maguknak építtették, akkor társasvillának. A bérvillák jellemző területe a budai oldalon a Pasarét és környéke, a Gellérthegy, a Sashegy, a pesti oldalon Zugló. A bérvilla műfajának talán legszebb példája az egykori Olasz fasorban, a II., Szilágyi Erzsébet fasor 61. szám alatt áll. 1936-ban készült, tervezője Wanner János (1906-89), az építtető pedig Wanner Henrik építési vállalkozó, az építész bátyja volt. Wanner János a budapesti Műegyetemen szerezte dip29
