Ferkai András: Modern házak - A mi Budapestünk (Budapest, 2009)

gőleges üvegfalat hasít ki a lépcsőháznak. Az első emeleti háromszoba-hal- los lakásban az alaprajz szabadsága inkább csak elvi lehetőség, a második emeleti lakásban azonban a lakók számára is élvezhető volt. Az egymással érintkező négy lakóhelyiséget ugyanis négy tolófallal össze lehetett nyitni. A két hálószoba, az étkezős hall és a lakószoba közös falainak fele nappalra eltüntethető volt: a négy helyiség egybenyitásával elvileg tizenkét (valójában nyolc használható) térvariációt lehet létrehozni. Mozgatható falat a húszas években sok építész (Adolf Loos, Adolf Rading, Le Corbusier, Melnyikov stb.) alkalmazott, de egy szint összes szobájának egybenyitása egyetlen lakótérré csak T. G. Rietveld Schröder-házában (Utrecht, 1924) fordul elő. Molnár jól ismerte a holland De Stijl művészetét, hiszen 1922-ben Theo van Doesburg előadásait hallgatta Weimarban, ezért biztosra vehető, hogy a nemzetközi szaksajtóban széles körben publikált Schröder-ház tervével is találkozott. Mintha éppen erről az épületről szólna, amit 1928-ban a racionális építkezés kapcsán írt: „A legrövidebb út elve kívánja meg, hogy a helyiségeket magukat tegyük elmozdíthatókká, használatukat átalakíthatóvá, a termes nagy lakószobát betolható válaszfalakkal háló fülkékké.” A flexibilis térkapcsolás Molnárt egész életében foglalkoztatta. Saját kétszintes lakásában (11., Lotz Károly utca 4/B) egy fekete tolófal alternatív módon kapcsol két fülkét a nappalihoz-. az egyik az ebédlő, a másik dolgozóhely. A Bajai-villában (11., Trombitás utca 32.) egy három méter átmérőjű tárcsa felének elforgatásával lehetett a lakóteret és az emeletre vezető lépcsőt egybenyitni. A Barcsay-féle ikerházban (XII., Vércse utca 4/A-B) a nappali és a fülkék között függőleges irányban mozgó tolófalakat helyezett el. Egyébként erről a házról is készült olyan fénykép, amely az alkotást tervezőjével együtt mutatja: Seidner Zoltán felvételén az építész a tetőterasz nyugágyában pihen, térdén a kislányával.

Molnár és Fischer családi házainál is megfigyelhető, hogy a harmincas évek elejének rideg, derékszögű világát hamarosan lágyabb, íves formák vagy összetettebb kompozíciók váltják fel. Szögletes pillér helyett kerek oszlopot használnak, a hasáb mellett megjelenik a hengeres forma. Fischer kései épületeinek tömege gyakran hajlított (XII., Rege utca io.), a sarkok lekerekítettek (11. Baba utca 14.), vagy csupa konvex és konkáv formából áll (XII., Rege utca 15.). Molnár ugyancsak használ lekerekítési (XII., Vércse utca 4/A—B), trapéz alakú házformát (XII., Mese utca 8.), sőt elliptikus tömeget (Kallivoda-ház, Pécs;

17