Tóth Vilmos: Síremlékművészet - A mi Budapestünk (Budapest, 2006)

Szervátiusz Jenő síremlékeinek többsége Erdélyben áll, s példázza, hogy mennyire közel állt hozzá a műfaj. Áttelepülése után már kevés funerális művet készített; megemlíthető közülük Czmor Mihályné sírja (F 44/6). Fiának, Szervátiusz Tibornak viszont több kimagasló jelentőségű munkája is található a Farkasréti temetőben. 1985-ben avatták fel Nagy Lászlónak a hagyományos fejfákat átértelmező, totemoszlopra emlékeztető, bálványszerű emberi alakkal és rovásírással díszített síremlékét (F 25). 1989-ben készült el a Káldy Zoltán sírjára került, megrázó szépségű, drámai erejű Krisztus-arc (F 28), 1992-ben pedig Szervátiusz Jenő balladákat idéző síremléke (F 24/3). Szervátiusz Tibor legutóbbi munkája Czine Mihály 2004-ben felavatott sírköve, mely az agancsain a Napot hordozó csodaszarvast jeleníti meg (F 6/2). A Kerepesi

■ Szervátiusz Tibor: Nagy László síremléke

6 2