Tóth Vilmos: Síremlékművészet - A mi Budapestünk (Budapest, 2006)

önarcképét feldolgozó — szoborral. Kerényi Jenő alkotásai között meg kell említeni a saját sírjára került, eredetileg 1972-ben készült, revelatív erejű korpuszt is (F 25).

Vilt Tibor korai főművei közé tartozik Csinszka 1937-ben (F 7/4) és a Deér család 1938 körül (K 42) felavatott síremléke. Ezeket az expresszív, figurális alkotásokat - ide sorolható még a Rihmer- (F 7/10), a Szécsi- (K 35) és a felszámolt Nyiri-síremlék is - érdekesen ellenpontozzák évtizedekkel később felállított nonfiguratív művei, közülük kiemelendő Varga Károly sírszobra (F 8/2), s főként Kassák Lajos 1977-ben felavatott síremléke, az egyik Kassák- féle képarchitektúra háromdimenziós változata (F 21/1). Flasonló az alapgondolata Vilt legjelentősebb, Gulyás Gyulával közösen jegyzett temetői művének, Ország Lili síremlékének (F 19/3), amely a festő ismert jelképrendszerének egy részletét jeleníti meg zömök, szarkofágszerű alakzaton. A szobor kisplasztikái változatát Vilt 1979 körül készítette, ezen Ország Lili motívumai még nem szerepelnek, a felületek üresek.

Síremlékművészet a XX. század második felében

Pátzay, Kerényi és Vilt munkássága a magyar funerális művészet újabb periódusába vezet át. A XX. század második felének legfontosabb fővárosi temetkezőhelye már egyértelműen a Farkasréti temető volt, így a műfaj korabeli jelentős alkotásainak legnagyobb része ott található. Ennek fő oka a Kerepesi úti temető bezárása (1952), majd síremlékei jelentős részének áthelyezése vagy lerombolása volt. A pesti sírkert a Batthyány-újratemetéstől kezdve egyértelműen a mindenkori uralkodó politikai irányzathoz kötődött, ami a diktatúra évtizedeiben a temető kisajátítását és a síremlékállítás szélsőséges kontroll alá helyezését jelentette. Az 1952-es lezárás és az 1994-es részleges megnyitás közötti időszakban tehát a Kerepesi úti temetőbe viszonylag kevés alkotás került (bár ekkor helyezték ide a Vízivárosi és a Tabáni temető megmaradt sírköveit).

A korszak reprezentáns alkotása a csekély művészi, de annál nagyobb dokumentumértékkel bíró munkásmozgalmi mauzóleum volt (K 13). A 1959-ben felavatott épületet Körner József tervezte, akit, ha eltekintünk az ideológiai háttértől, akár dicséret is illethet: alkotása néhány hatásos építészeti és opti57