Tóth Vilmos: Síremlékművészet - A mi Budapestünk (Budapest, 2006)

■ Lajta Béla: Schmidt Sándor mauzóleuma

hatása mellett, Lajta egyedüli szerzőségét támasztják alá. A boglyaív, Lajta korai műveinek egyik legjellegzetesebb motívuma először 1901-ben, a Kossuth- mauzóleum pályázatára benyújtott tervein tűnt fel, majd két év múlva a Kozma utcai temetőbe szánt árkádos sírboltok tervén. Ezek nem épültek meg, de például szülei 1903-ban felavatott síremlékén, Lajta első megvalósult fu- nerális munkáján is egyértelműen felismerhető a motívum.

További Kozma utcai falsírboltjai, így a Schwarcz vagy a Greiner családé, robusztusabb hatást keltenek, ezeket nem az ívek, hanem a szögletes formák és a klasszicizáló oszlopok uralják (mindkettő 1907 körül épült). A gazdag ornamentika éppen ügy jellemző rájuk, mint Deutsch Zsigmond közel egykorü, de kisebb léptékű falsírboltjára, vagy az 1913-ban létesült Klein-sírboltra. Lajta különleges díszítései egyaránt felhasználnak vallási, népies és geometrikus elemeket. Úgyszintén jellemző, hogy az általa tervezett sírokon a héber és magyar nyelvű feliratok dekoratív szerephez is jutnak, sőt, több

38