Tóth Vilmos: Síremlékművészet - A mi Budapestünk (Budapest, 2006)

jára 1916-ban került egy évekkel korábbi, virtuóz módon megformált, lendületes portrészobor (K 28),

Stróbl legjelentősebb temetői munkája, egyben az egész műfaj kimagasló alkotása Szilágyi Dezső 1908-ban készült síremléke (K 29), pontosabban annak allegorikus része, a törvénykönyvet tartó, erőtől duzzadó oroszlánszobor. A tátrai gránitból, melyet a legtartósabb szoboranyagnak tartanak, emblematikus mű született: a szobrász szimbolikus önarcképe, munkásságának büszkeséget és méltóságot árasztó összegzése. Az 1901—02-ben tervezett és 1909-ben felavatott Kossuth-mauzóleum (K 22-23) legsikerültebb szobrászati részei szintén állatalakok: a kapuőrzőként megformált két párduc. A mauzóleum egyéb szobrai, Hungária fegyveres alakja és az építmény tetején az oroszlánt vezető szárnyas géniusz biztos kézzel megformált, de kevésbé eleven munkák. A mauzóleum részleteiben jelentős iparművészeti értéket

■ Hikiich Rezső éi Zala György:

Beöthy Ákos óiremtéke

24