Faurest, Kristin: Tíz tér - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

san elkülönítették a környező térség járműforgalmától, így nagyon kellemes séta vezet ide a környező utcákból.

Talán éppen Ferencváros központja változott legtöbbet létrejötte óta a könyvben említett összes városrész közül. A XX. század elején borozóiról, sörözőiről, vendéglőiről és kávéházairól volt híres a városnak ez a része; a vendéglátóhelyeknek sokszor nagy terasza és kertje volt, még a Soroksári és az Üllői úton is. A városrészről készült régi fényképeket nézegetve nem nehéz kitalálni, miért volt itt olyan sok ételt és italt kínáló hely. Amikor a Ferencváros létrejött, a Mester utca-Ferenc körút—Soroksári út határolta térség jórészt mezőgazdasági terület volt. A Mester utca környékének még a XIX. századi iparosítást követően is falusias hangulata volt, az erre jellemző épületekkel. Pedig a Mester utcát - ahogy a neve a mai napig mutatja — mesteremberek, kisiparosok és a hozzájuk hasonlók népesítették be.

A Viola, Bokréta, Liliom, Páva és más, hasonlóan sokatmondó nevű utcát kis, földszintes házak alkották méretes, macskaköves burkolatú belső udvarral és kerttel. A XIX. század második felében két jelentős változás alakította át a környék lakosságának összetételét. Gyors növekedésnek indult a gabonaszállító hajók forgalma — ezek a hajók óriási Duna-parti malmokhoz tartoztak, melyeket még ma is látni. Ugyanakkor több vágóhíd is létesült a városrész déli felén. Mindez nagyban hozzájárult, hogy Ferencvárost „a város gyomraként" kezdték emlegetni. Számos gyár is épült a vasúti sínek mentén a Ferencvárosi pályaudvar közelében és a folyóparton, ahonnan a sínek a közeli Csepel-sziget hajódokkjaihoz vezettek. Az idő múlásával, ahogy a nagyipari termelés vált uralkodóvá, a Mester utca lakossága is átalakult; egyre inkább elszegényedő gyári munkások és napszámosok váltották fel a korábbi iparosokat.

A festő Szalmás Béla (1908—61) számos alkalommal megörökítette a Ferenc teret. Korhű képein látható, hogy többnyire egyszintes, falusias lakóházak övezik. Az 1960-as „Ferenc tér” árnyas kis parkot mutat, a 9., a 10. és a 11. számú házzal a háttérben. A „Ferenc-téri emlék” 1959-ből a teret őszi színekbe öltözve tárja elénk.

A nyolcvanas években jelentős felújítások kezdődtek az Üllői út és a Mester utca közötti területen. Számos utca, így a Tompa, az Angyal, a Liliom.

54