Faurest, Kristin: Tíz tér - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

■ A Teleki téri piac tg46-ban

alacsonyan képzett munkásokból, illetve a mezőgazdasági és az ipari munkás közötti átmenetet képviselő vándormunkásokból, a kubikusokból, akik a vasútépítési, árvízvédelmi és egyéb nehéz fizikai munkákat végezték.

A Népdzava 1930. április 13-án felháborodott hangon írta le, hogy régiségkereskedők egy szakmai társulása a Telekin összefogott, hogy rávegye a hatóságokat, tiltsák ki a piacról az engedély nélkül árusító kereskedőket, vagyis a szegény, ócska ruhát és használt cikkeket kínáló zsibárusokat. Ez aztán óriási problémát okozott a szegények legszegényebbjeinek — mind az árusoknak, mind a vásárlóknak —, mivel egyik árus sem tudott mással pénzt keresni, hivatalos engedélyhez pedig nem jutott. A szegények mindaddig szabadon árulták a használt ruhát és egyéb ócskaságot, potom pénzért és engedély nélkül. A tiltó rendelkezést követően letartóztatták és/vagy négy pengő bírság megfizetésére kötelezték, aki mégis megpróbált kereskedni (ez az összeg egy család egy heti kiadásait fedezte abban az időben). A cikk szerint a rendelet valójában visszájára fordult, mert annyira lecsökkent a piac forgalma, hogy az már a régiségkereskedőknek is a kárára vált. „Ez az igazi izgatás. Ez az, ami fölgyüjtja a szegények és nyomorultak elkeseredését. Az ilyen két balkézzel hozott rendelet és az ilyen könyörtelen és durva vég50