Faurest, Kristin: Tíz tér - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)
zad elején sok bútort kínáltak eladásra a téren, köztük bécsi gyárakban készült neobarokk és rokokó garnitúrákat. 1906-ban kilenc műhely üzemelt a Telekin, valamint 237 árus dolgozott itt, ezzel a létszámmal a tér túlszárnyalt minden más térséget a kerületben, kivéve a Baross utcát és a József körutat. Gyárak nem működtek itt, ami igen szokatlan volt ebben az időben. A környéket általában jellemző szegénység mellett nem volt meglepő a Teleki körüli lakások túlzsúfoltsága az 1880-as és 90-es években, és a helyzet egészen az 1920-as évekig nem is változott. Voltak, akik pincéből kialakított lakásokban laktak — összességében a Teleki lakóinak több mint egyhar- mada élt igen nyomorúságos körülmények között, többen, mint a kerület más részeiben. Az írástudatlanság a Józsefvárosban volt a legnagyobb — a XIX. század utolsó éveiben a tíz éven felüliek negyven százaléka nem tudott írni-olvasni. A Wikipédia Teleki tér szócikke az érdekei Újiás egy 1913-as leírását idézi: „Az az árucikk, amelyből a Teleki tér börzéje kialakult, egy szóval jellemezhető: ócskaság. ... mindent kaphat az ember, ami csak a szegény ember háztartásában szükséges. Ruhát, talpalt cipőt, tisztított kalapot, utazókoffert, asszonyoknak való nagykendőt, kézi verklit, órát, össze- csukós vaságyat, párnát, matracot, nyakkendőt és seprűket — olyan az, mint egy modern áruház, ahol azonban minden holmi ócska. Ez a Teleki tér egyik része. A másik, talán a még fontosabbik, még érdekesebbik: a börze. A nagy épület, ahol a Teleki tér kereskedői összeállnak, kicserélik a holmikat, fölverik vagy lenyomják az árakat, vesznek és eladnak maguk között, és amelynek még a büféje is megvan, mint az értékpapírtőzsdének.’’ A Teleki téri piac első világháború idejéből származó leírásai kifejezetten szívszaggatóak. Nem volt rendőrség, sem biztonsági emberek — talán jobb is volt ez így, mivel semmilyen szabályt nem tartottak itt be, ahogy azt egy újságcikk megjegyezte. Az igénytelenül elrendezett gyümölcs piszkos volt és poros, a leggyakoribb ebéd a főtt kukorica, az újságpapírba csomagolt száraz kenyér és a lángos. Százak majszolták ebédjüket állva a téren. „Már hajnalban is kevés az áru, amikor még a falu is segít, néhány parasztasszony, néhány szekér. Délre aztán egészen üres, sivár a piac" — írta a Népizava 1917. szeptember i-jén. Egy másik, július 14-én megjelent cikk még lehangolóbb képet festett a piacon uralkodó viszonyokról: „A Teleki-tér békében is Budapest legbúsabb 48
