Faurest, Kristin: Tíz tér - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

■ Klauzál tér, 1965

lokzat Schwartz Jenő és Horváth Antal munkája. A portálok fölötti íveket szecessziós elemek alkotják. 1908-tól az épület földszintjén üzletek működtek, majd 1910-ben liftet szereltek be a házba. Az épület sarkát valaha torony, a homlokzatot pedig két női alak díszítette, a bejárati kapu pedig kovácsoltvasból és faragott fából készült, fölötte ugyancsak két nőalakkal.

A teret az 1838-as nagyárvíz után létesítették. Első feljegyzett neve Stefans Platz volt, 1874-től István térnek hívták. 1907-ben kapta a Klauzál nevet - Klauzál Gábor államférfi, parlamenti képviselő és a reformkori ellenzék egyik legtehetségesebbnek tartott tagja volt. A tér korai története nem különösebben dicső. Váradi Antal a következőt írta róla A régi Peit emlékei című könyvében: „A mai Erzsébetváros közepén egy istenverte piszokfészek terült el, az István-tér. Tér volt, amennyiben nem vala beépítve, de minden egyéb tekintetben szemétdomb.

És erre a helyre álmodta Miklósy Gyula vidéki színigazgató a maga színházát, a harmadik magyar színházat, mely a fővárosban emelkedett."

Valóban volt itt színház, melynek tulajdonosa nagy reményeket táplált. Miklósy Gyula vidéki színigazgató irányította a rövid életű színházat 1872-74 között. Megvette a városligeti gyermekszínház épületének fa- és vasvázát,

33