Faurest, Kristin: Tíz tér - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

volt a betelepedés. Az adatok szerint 1732-ben az 1562 lakosból 1208 katolikus, 186 református és 168 zsidó volt. Óbuda egészen 1873-ig független település maradt, amikor is egyesült Budával és Pesttel.

A tér hangulata és léptéke összességében véve a XVIII. századot idézi, míg a különféle épületek és az utcák kialakítása a XIX. századra és a XX. század elejére tehető. Nem sok mindenre lehet itt ráfogni, hogy a legutóbbi divatot követi, vagy hogy minimalista lenne. Itt vannak ugyanakkor látótávolságon belül egy XX. század közepi lakótelep épülettömbjei és tornyai. Mindebből csodálatosan sokszínű és ellentmondásos városkép bontakozik ki. Valójában kizárólag Óbudára jellemző, egyedi építészeti együttes ez. Egy angol filmrendezőnek azonban más volt a véleménye. A Mró. Rettenje forradalma című filmben a tér és környéke a hatvanas évek egy keletnémet kisvárosában játszódó jelenetek helyszíneként szolgált. A film egy olyan család tagjainak történetét mutatja be, akik Nyugat-Yorkshire-t otthagyva az NDK-ba költöznek, hogy részt vehessenek a szocializmus építésében. Az alkotók valami oknál fogva azt gondolták, hogy a Fő tér átlagos kelet-európai helyszínnek fog tűnni - de mondani se kell, hogy aki csak egy kicsit is ismeri Óbudát, azonnal másképp döntött volna.

A macskaköves utcák és a térből kiágazó egyéb kis közterületek organikusan kapcsolódnak a Fő térhez. Az egyik épület sarkából kiugró kövön ez áll: „Fő tér, 1686 óta". Szép, levegős közterület ez, bár igazán zöldnek nevezni nem lehet — áll itt ugyan néhány madárberkenye, de azokat leszámítva a tér elég üres, és jószerivel parkosítatlan.

Az önkormányzat folyamatosan keresi a módját, hogyan lehetne a teret és környékét kiemelni a pusztán helyi látványosságok sorából, és jobban integrálni Budapest turisztikai vérkeringésébe - vagyis hogyan lehetne a „Buda sétány" része -, ezért 2008-ban pályázatot írt ki a hely infrastruktúrájának, esztétikai színvonalának, a szolgáltatásoknak és sok más egyébnek a fejlesztését célzó tervekre. Valóban sok javítanivaló akad a téren — mint szinte mindenhol Budapesten, itt sincs semmiféle kapcsolat a Dunával a nagy forgalmú közlekedési útvonalaknak köszönhetően, melyek elvágják a területet a folyótól. A körülmény, hogy a tér nincs parkosítva, és meglehetősen üres, kétségtelenül megkönnyíti a gyors áthaladást, főleg most, hogy már autómentes, ugyanakkor határozottan javítaná az idelátogatók komfortérzetét, ha több köztéri tárgy és

18