Faurest, Kristin: Tíz tér - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

Az esernyös nők nagyszerűen példázzák, hogy többek között mire is van feltétlen szükség ahhoz, hogy egy köztér igazán nagyszerűvé váljon - mi lehet az a fura, egyedi dolog, amire mindenki emlékszik. Valami, ami akár még helyi babonáknak is tápot ad.

A világ legnevezetesebb közterein mindenhol van valami jellegzetesség, amire az emberek mindig emlékezni fognak. Nem feltétlen valami egészen különleges, mint a Bernini-féle Fontana del Quattro Fiumi a Piazza Navonán, Rómában. Lehet ez sokkal szerényebb és szokatlanabb, olyan, mint például a legendásan népszerű gyerekkönyvre utaló Utat a kiikaaáknak szobor- csoport Boston hatalmas parkjában, a Public Gardenben. Valami, ami sokáig megmarad az emberek emlékezetében a térről, és amiért később azt mondják, hogy „Találkozzunk a ... nél ”, vagy „Tudod, az a hely, ahol a ... van", vagy „Menjünk abba az étterembe, ami ott van a ... mellett".

Az emberek ösztönösen vonzódnak mindahhoz, ami egyedi és emlékezetes, és azok a közterületek, amelyek a legtöbb embert vonzzák, egyben a legkiválóbbak is. A Fő térnek megvan még egy fontos tulajdonsága, ami elengedhetetlen feltétele annak, hogy egy köztér élettel teljen meg, mégpedig az, hogy a környező épületek földszintjén számos hely kínál kulturális és kulináris élményt. Sok oka van tehát annak, hogy az arra járó körbenézzen a téren, és ne csak átgyalogoljon rajta — bár arra is kiválóan alkalmas, mióta 2007-ben autómentes övezetté nyilvánították. Múzeum, könyvtár, étterem (és több önkormányzati iroda) található itt, lehetővé téve a legkülönfélébb társas érintkezéseket a nap bármely szakában. Nyaranta különösen megélénkül a tér a sok szabadtéri kiállításnak és a változatos helyi fesztiváloknak köszönhetően.

A Fő tér palimpszeszt jellege talán minden más, a könyvben bemutatott tér sajátos történeti rétegzettségénél is szembeszökőbb. Báját főként az adja, hogy úgy érezzük, sok-sok évszázada dolgoznak, esznek, isznak, írnak és élnek már emberek a kis tér közelében. Történelmi levegője, hangulata sokkal erőteljesebb, mint sok hasonló környéké. Táblák hirdetik, milyen hírességek laktak az egyes épületekben, mint például az író-műfordító Kerényi Grácia (1925-85), aki megismertette a magyarokat a lengyel irodalommal. Egy másik épület falán a felirat azokról emlékezik meg, akiket málenkij robotra hurcoltak el.

16