N. Kósa Judit - Szablyár Péter: Föld alatti Pest - A mi Budapestünk (Budapest, 2007)

■ A múizikla A Nagy-szikla két csúcsa közötti „fennsík" betonépítményének méretezé­sénél a látogatók és a hóteher tömege mellett az elterített földtömeggel is számolni kellett. A „főcsúcs’' alatt egy 31,8 méter fesztávú belső tér és egy fö­léje nyúló függesztett kupola alakult ki. Ebben egy negyvenezer köbméteres víztartályt építettek az Állatkert saját vízellátó rendszerének leikeként. A víz­ellátást biztosító kutat is megfúrták, de soha nem helyezték üzembe, a ter­vezett költségkeret kimerült. Az Állatkertet az időközben megépült fővárosi vízvezeték-hálózatra kapcsolták. A tartály azóta is üresen áll a Nagy-szikla csúcsa alatt... Dr. Lendl másik dédelgetett terve volt, hogy a Nagy-szikla alatti ovális tér­ben az Állatkertben elpusztult különleges állatok múzeumát rendezze be. így írt erről: „Ebben felállítunk egy kitömött jeges-tengeri bálnát, esetleg a csontvázával együtt, meg delfineket több példányban, mert ezek nem kerül­nek sokba, és nagyon sajátságos, ritkán látható állatok." Ez a terv sem való­sult meg soha. 36

Next

/
Thumbnails
Contents