N. Kósa Judit - Szablyár Péter: Föld alatti Pest - A mi Budapestünk (Budapest, 2007)
hidraulikus mész és cement kötőanyag felhasználásával. A katedrálisra emlékeztető belső terű, téglaoszlopokkal tagolt és lendületes tégla boltívekkel fedett medencék térfogata egyenként io 800 köbméter, együttes tárolókapacitásuk meghaladta a budai Gellért-hegyen lévő 17 800 köbméteres medence befogadóképességét. A medencék mellé 1903-ban telepített vasbeton szerkezetű víztorony és szivattyútelep utat nyitott Kőbánya további fejlődéséhez, megfelelő víznyomást biztosítva a magasabban fekvő lakások minőségi vízellátásához. „Apu, hogy megy be..." — az Állatkert műbarlangjai A főváros pesti oldalának felszínére a sziklaképződmények nem jellemzők, hiszen a Gellért-hegy dolomit hegylánca mélyen a dunai hordalékok által feltöltött alföldi medence fenekére döccent. A pesti embernek ezért is akad meg a tekintete a Fővárosi Állatkert szikláin, akár állatkerti sétája közben akár amikor vonattal elhagyja a Nyugati pályaudvart. Bár az állatkerti Barlangmozi és néhány nagyragadozó föld alatti lakóhelye arra utal, hogy ezek a műsziklák belül üresek, mégis kevesen gondolják, hogy vékony betonköpenyeik alatt nagy föld alatti terek rejtőznek. A főváros 1907-ben vette át a Xantus János által alapított, 1865-ben megnyitott, de a század elejére csődbe ment állatkertet. A fővároshoz méltó állatkert átépítésére „Állatkertépítő Bizottságot” hoztak létre neves zoológusok, botanikusok, építészek, elkötelezett városatyák bevonásával. A tervezési munkát dr. Lendl Adolf akadémikus vezette, aki munkatársaival bejárta a korszerű európai állatkerteket. Tapasztalataik összegzésével készült terveiket 1909 áprilisában nyújtották be a főváros elöljáróinak. Lendl alapelve volt, hogy az állatokat és a növényeket természetes környezetben mutassa be. A hamburgi (Stellingen) állatkert „szárazárkos’’ rendszerét vették át, ahol Kari Hagenbeck az állatok és a közönség közé mély, biztonságos tereket épített. A hamburgi minta alapján két sziklacsoportot tervezett Végh Gyula mérnök, amelyeknek tizenkét, 1:200 méretarányú makettjét Benke Gyula szobrászművész készítette el. Hogy a műsziklák külső felülete hasonló legyen a valódiéhoz, a Magyar Királyi Földtani Intézet szakembereinek segítségét is igénybe vették. így a 35 méteres csúcsmagasságú Nagy-szikla a Karszt-hegység korrodált, szürke mészkőtömegét idézi, a tó melletti Kis-szikla 22 méteres or34
