N. Kósa Judit - Szablyár Péter: Föld alatti Pest - A mi Budapestünk (Budapest, 2007)

■ Az Iháőz utcai víztároló építőd közben

Az 1860-as évekre több, akkor már felhagyott bánya főtéje (így nevezik a bánya terét mennyezetként határoló kőzetet) rossz állapotba került, porladt, omladozott. 1861-ben Zsigmondy Vilmos neves bányamérnököt (a margitszigeti és a városligeti termálkutakat kijelölő szakembert) bízták meg a Kőbánya alatt húzódó pincerendszer állagfelmérésével. Zsigmondi több, már felhagyott és akkor még működő bánya aláboltozását, tömedékelését rendelte el.

Az 1870-es évek elejére a jó minőségű rétegek kimerültek, a város vezetése elrendelte a bányák bezárását. Egy 1913-as fővárosi mérnöki hivatali jelentés szerint 33 kilométer hosszú, 178 ezer négyzetméter felületű üreg húzódik a városrész alatt. Akkor úgy számoltak, hogy ebben a labirintusban 890 ezer embert lehetne elhelyezni veszély esetén (öt fő számára egy négyzetméternyi hely mai szemmel egy kicsit szűkösnek tűnik!).

A XX. század óriási fellendülést hozott Kőbánya életében. Több mint száz ipari üzem települt ide: gyógyszergyárak, növényolajgyár, vágóhidak, kenyérgyár, konzervgyár stb. A gyárak munkásai és a trianoni békediktátum után

31