N. Kósa Judit - Szablyár Péter: Föld alatti Pest - A mi Budapestünk (Budapest, 2007)

A rekonstrukció során lehetőség szerint igyekeztek növelni is a hasznos területet. A gyűjtemények és a munkahelyek birtokba vették a padlástereket, az épület eredeti pincéit pedig kibővítették. Pollack ugyanis csak a beépített terület alá tervezett föld alatti helyiségeket, az 1987-ben megszületett tervek viszont már a két udvar térszín alatti beépítésével is számoltak.

A föld alatt végzett munka természetesen sokkal hétköznapibb feladattal indult. Először szigetelni kellett a meglévő pincéket, hiszen az utolsó húszhuszonöt évben csaknem két méterrel emelkedett meg Pesten a talajvíz szintje, és a múzeum alatt aggasztó vizesedés indult meg. Ki kellett alakítani az épületet körbefogó folyosókat, az úgynevezett angolakna-rendszert, amely egyrészt megakadályozza a víz szivárgását, másrészt szükség esetén némi természetes fényhez juttatja a pincében berendezett helyiségeket.

A déli udvar alatti építkezés 1998-ban, az északi udvar alatti helyiségek kialakítása pedig 2001 őszén fejeződött be. E munkálatoknak köszönhetően a látogatók birtokba vehették a múzeum földszintjének egy részét is: kiállításokat korábban csak az emeleteken rendeztek, a földszinten munkaszobák, hivatali helyiségek voltak. A főbejárat felől érkező látogató ma már egy íves lépcsősoron lemehet a kupolaterem alatt fekvő térbe. Itt kapott helyet a kö■ Az é&zaki udvar aíatt műhelyeket, laboratóriumokat alakítottak ki

<9