Szablyár Péter: Fokról fokra - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)
szempontjait. 1874-ben megszüntették a Vár erődítésjellegét, ettől kezdve a terület az egyesített főváros, a millenniumra készülő ország figyelmének középpontjába került. A Mátyás-templom Schulek Frigyes-féle átépítését és a szomszédos kolostorépület 1880-as években történt lebontását követően az építész hozzálátott, hogy elkészítse a templom környezetének három pillérre: a várlejtő védelmére, az akadálytalan gyalogosközlekedés megteremtésére és az elkészült templom külső megjelenéséhez való esztétikus illeszkedésre épülő rendezési tervét is. A második cél szolgálatára nagy átbocsátó képességű lépcsőt tervezett, amely a Főherceg Albrecht (ma Hunyadi János) úttól a budai Vár központi terére vezet. Ennek főtengelye a Mátyás templom főtengelyével párhuzamos, mintegy tíz méterre északra eltolva megfelezi a Halászbástya két hangsúlyos épülettömegét. A lépcső északra és délre elágazó karokkal indul, majd visszatérve a főtengely irányába, 49 lépcsőfokkal emelkedik a bástyák alatti térszintre. Innen indul a bástyafalhoz támaszkodó, főtengelyben fekvő, 45 lépcsőfokból álló osztatlan szakasz, amely a várfalhoz simuló, kétfelé ágazó - ismét 45 lépcsőfokú — záró szakasszal folytatódik, majd egy-egy kilépővel ■ A Halászbástya építése közben, 1900. július 12. 7
