Szablyár Péter: Fokról fokra - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

■ Központi Váiár- aamok: a megújult acélmatuzóálem

csarnok tervezésénél is bizonyította, az acélszerkezetű csarnok mára klasz- szikussá vált példáját alkotta meg.

Az 1894-ben megkezdett építkezés 1896-ban fejeződött be, de egy jelentős tűzeset miatt csak 1897. február 15-én nyithatták meg a négy kisebb pesti vásárcsarnokkal (Hold utcai, Rákóczi téri, Klauzál téri, Hunyadi téri) egy időben. A historizmus fővárosi remekei között nyilvántartott épület acélszerkezeteit a Schlick-vasöntöde, míves pirogránit épületkerámiáit a Zsolnay-gyár készítette, a lakatosipari munkák Svadló Ferenc és Jungfer Gyula üzeméből kerültek ki, a homlokzat tégláit a Drasche-féle gyár szállította. Szentélyre emlékeztető csarnokában a kis- és nagykereskedőket elkülönítve helyezték el, higiéniai okokból a baromfipiacot is elválasztották a többitől. A körbefutó galérián - hasonlóan a mai helyzethez - élelmiszert nem árusíthattak, kosarakat, ajándéktárgyakat, papírárut kínáltak a nagyérdeműnek. Ide szimmetrikusan elhelyezett lépcsők vezettek fel az acél csarnokszerkezethez igazodva. A kofahajókon érkező árut a Duna-partról alagutakon keresztül juttatták a pinceszinten kialakított áruelosztó térbe. A csarnok utolsó rekonstrukcióját

50