Szablyár Péter: Fokról fokra - A mi Budapestünk (Budapest, 2010)

fogadta el, de a lábazat magasításával egyetértett. Csak 1844-re készült el a bejárati lépcső (az 1838-as pesti nagyárvíz jelentős károkat okozott, a felhal­mozott építőanyag egy része odaveszett). Az oldalfalaira tervezett szobor- csoportok végül nem valósultak meg, de ezek hiánya sosem zavarta a kitűnő összhatást. Az így létrejött, középen széles pihenővel megszakított bejárati lépcső méltóságteljes nyugalmát tovább erősíti a belső díszlépcsőház. Az épület és kertje az 1848-ban kirobbanó pesti forradalom egyik megha­tározó, de máig vitatott történetű helyszínévé vált. Mára egyértelmű, hogy a múzeum lépcsőjén nem Petőfi mondta el azóta nemzeti imává vált versét (hanem Egressy Gábor színművész). Az viszont tény, hogy a nemzeti narra- tívában ez a kép rögzült, ezt állítja a lépcső oldalfalában elhelyezett em­léktábla, és ezt a legendát tartja életben a lépcsőkön évente megrendezett központi állami ünnepség is. E történelmi lépcső a XX. században ismét a politikai tiltakozás színhelyévé vált. 1969. január 20-án Bauer Sándor buda­pesti diák felgyújtotta magát, tiltakozva a diktatúra ellen. Emlékét tábla őrzi a lépcső Kálvin tér felőli oldalfalán. Szinte törpének érezzük magunkat a hatalmas oszlopok között, a giganti­kus kapun belépve lenyűgöző térélmény fogad. Az egy tengelyre felfűzött be­járati csarnok, a kerek előcsarnok és a főlépcső indítása oldja fel a belépés feszültségét, várakozását. Itt szembesülünk a klasszicista épületbelső díszí­tési sajátosságaival: a díszítőformák zöme antik eredetű. A háromkarú dísz­lépcső, a sajátos rendben álló oszlopsor vizuális erejét fokozza az a különleges fényhatás, amely a díszterem látványának hangulati előkészítéseként szinte felemeli a látogatót. Ezt úgy érte el Pollack, hogy külső fény csak a hossz­oldali ablakokon, illetve a bejárat felől jut a térbe. A kerek előcsarnokból nyíló háromkarú márványlépcső 19,28 méter hosszú és 16,28 méter széles. Hosszanti oldalain egy-egy oszlopsor tagolja a teret, díszítésének végső formáját már csak Pollack halála után nyerte el. A lépcsőt elhagyva először a díszterem előcsarnokába, a rotundába lépünk. Még jobban megilletődhet a látogató, ha végiggondolja, milyen nevezetes történelmi személyek lépdeltek hajdanán e lépcsőkön. Hiszen 1848-ban már itt tartották a főrendiház üléseit, az 1861. és 1865. évi országgyűléseket, majd a kiegyezés után, az új Országház felépültéig ismét a főrendiház ülésterme lett a díszterem. 27

Next

/
Thumbnails
Contents