Szegő Dóra - Szegő György: Zsinagógák - A mi Budapestünk (Budapest, 2004)
A keleti falon, a tóraszekrény fölött Dávid-csillagos rózsaablak. A tóraszekrény előtt áttört korlátos mizrahi emelvény áll, két menórával. A keleti fal és a karzatokat tartó pillérek kettős oszlopfőinek orientális, csipkézett formáit ismétli a tér közepén álló bima korlátja és négy kandelábere. Ez a motívum jelenik meg a főhajó mennyezetének stukkóin is. Az oldalfalakat ikerosztású ablakok tagolják. A második világháború után a hívek adományaiból több ablakba bibliai motívumokkal festett üvegek kerültek. A belső térrendezés a korábbi nyíregyházi és a pesti, Hegedűs Gyula (Csáky) utcai, hosszházas Baumhorn-zsinagógák változata. Különös módon itt találkozott a két egymással szemben álló irányzat, az Al- pár Ignác nevéhez kötődő — a Bethlen téri épületnél Freund Vilmos által képviselt — historizmus és a Lechner-iskola Baumhorn munkásságával is képviselt magyar nemzeti stílusa. Baumhorn Lipót az utókor ítélete alapján nem tartozik a Lechner-iskola kiemelkedőnek tartott mesterei (Lajta Béla, Medgyaszay István, Komor Marcell, Jakab Dezső) közé. A legjelentősebbek sorába az emeli, hogy mintegy negyven templom- és szertartásépülete valósult meg, szinte egész pályáját a zsinagógaépítésnek szentelte. Templomtoposzát kitartó, elmélyült munkával érlelte. Egyszerre volt a magyar és a zsidó keleties stílus képviselője. Az egyenlőség 1927. augusztus 27-i számában így ír: „...mindig a célszerűség és a modernség gondolatát igyekeztem megvalósítani. [...] Én már csak megmaradtam a nagy történeti stílusok mellett. S adtam bele a magam egyéniségéből is, meg a korból is, melynek gyermeke vagyok. [...] Én talán kapocs vagyok a múlt és jelen közt, és építészeti munkáim alkotják azt a frontot, mely a tradicionális zsinagógastílustól egy új, magyaros irányzathoz vezet." A Bethlen téri templom Baumhorn utolsó szakrális épülete. A templom befejezése után, 1932 nyarán hunyt el. A húszas évektől kezdve egyre több zsidó intézmény települt az épületbe. A második világháború előtt az Izraelita Nőegylet népkonyhát és játszóházat működtetett benne. 1939-től itt volt a Magyar Izraeliták Pártfogó irodája, a Chevra Kadisa, a pesti hitközség és a magyar cionista mozgalom közös segélyező szervezete - ezt a zsidótörvények okozta anyagi hátrányok kompenzálására hozták létre, adományokból tartotta fenn magát. Az épület egyike volt azoknak, melyeket az 1944-es gettósításkor zsidó szükségkórházként jelölt ki a hatóság. 1944 karácsonya után nyilasok fosztották ki, a zsinagóga 76
