Szegő Dóra - Szegő György: Zsinagógák - A mi Budapestünk (Budapest, 2004)
óvodát, iskolát, konyhát és étkezdét is szántak ide. A fellendülést záró évtized végén kiírt pályázat így egyszerre ad az építkezésnek korszakzáró és -nyitó szerepet. Azt szokták mondani, hogy a XIX. század az utolsó békeévben ért véget; Budapest építészetében inkább úgy lehetne fogalmazni, hogy a XX. század ekkor kezdődik: Lajta Béla, a Vágó és a Löffler fivérek kora modern épületeivel. A pályázatot hitközségi vezetőkből és építész szakemberekből álló zsűri bírálta el. A győztes terv Porgesz József és Skutetzky Sándor közös pályázata volt. Ennek ellenére a megbízó a pályázat másik két résztvevője, a korábban Spiegel Frigyes és Lajta Béla mellett is dolgozó Löffler Béla - és Löffler Samu Sándor - tervét választotta. Elsőként a hitközségi székház épülete készült el a telekbelsőben. A székház összképét a lépcsőház tömbje és a termek Róth Miksa készítette festett üvegablakai határozzák meg. A következő építési ütemben (1913) hátrányból előnyt formálva érték el a tervezők, hogy a szűkös környezetben keletiesen középkori hangulat alakult ki a Kazinczy utcában. A zsinagógának nincs tere - a túloldali házak néhány méterre állnak—, nem kellő a rálátás a programnak megfelelően nagyszabású, monumentális épületre. A tervezők ezért teraszosan, a fő épülettömb síkjából az utcavonal törésére szervezve alakítottak ki egyes épületrészeket. Az alaprajzot két tengelyre szerkesztették: a bal oldali előreugró tömeggel az épület a Wesselényi és a Dohány utca felé is fordul, szinte azt az illúziót keltve, hogy lezárja az utat. így lett a kötöttségek ellenére méreteiben is monumentális a templom. Az archaikus, organikusan nőtt városra emlékeztető épülettömb a megbízók ortodox szemléletét, hitelveit az urbanisztika eszközével is kifejezi. A telekhatárig kihúzott beépítés ugyanakkor funkcionális is, a női karzat lépcsőit takarja a kaput körülfogó pilonpár. Ez az építészeti gondolat Lajta egykorú (1912), előremutatóan friss Népszínház utca 19. számú bérházán is megjelenik. A zsinagóga homlokzatának akkor újszerű visszafogottsága, mértékkel alkalmazott díszítő művészete egyfelől a szecessziós „modern" - a mintaadó Lechner által képviselt — keleti hagyományait tükrözi. A zsidó tradíció és a magyar honfoglalás motívumait párhuzamosan kutató tudósok, építészek hasonló keleti mintákat kínáltak az építészetnek. A kora modern templomot mégis hagyomány és újszerűség harmonikus egysége jellemzi, mivel a hang62
