Szegő Dóra - Szegő György: Zsinagógák - A mi Budapestünk (Budapest, 2004)

A mészkőből és márványból emelt templom kissé hosszanti, de centrális alaprajzra szervezett épület volt. Ez a típus a XVI—XVII. századi lengyel és morva barokk zsinagógaépítészetben alakult ki, jellemző eleme a dongaboltozat, melyet középen négy középpillérrel kiemelt bima tartott. A formát a magyar zsinagógaépítészetbe a Hmelnickij-féle pogromok elől ide menekült lengyel zsidók hozták.

A második óbudai zsinagóga falai a rossz talajviszonyok miatt - akkor még a Duna-parton állt — fél évszázadra rá megrepedtek, az épületet ezért 1817-ben részben elbontatták. Az ekkorra már módos óbudai zsidó közösség Pollack Mihálytól is kért terveket, a megbízást azonban Landherr András nyerte el klasszicista zsinagógájával. A harmadik zsinagógaépületet a bontott zsinagóga erősebb szerkezeteit kiegészítve, aszimmetrikus alaprajzra emelték, a régi falakat nyugatról és északról toldalékterekkel támasztották meg. De az 1947-es falkutatás szerint a templom főfalai római kori romokon is állnak. Külső

■ Ja izraeliták temploma Ó-Budán"

Keretkép Vaiquez Károly térképének budai szelvényéről. 1837