Szegő Dóra - Szegő György: Zsinagógák - A mi Budapestünk (Budapest, 2004)

hozzá fordultak vitás hitbéli kérdések dolgában. Őt Askenázi Jakab követte, aki az akkor fellépő Sabbataj Cévi álmessiás híve volt.

A Táncsics Mihály (Zsidó) utcai zsinagógák híveinek tragikus sorsa 1686-ban teljesedett be. Egy sikertelen korábbi ostromot követően nemzetközi gyűjtést folytató Tauszk Sender (Alexander) már az ostrom előtt megállapodott Lotharingiai Károllyal, hogy váltságdíj fejében a zsidókat megkímélik. A templom épületét a felszabadítók az 1686-os budai ostrom után mégis lerombolták. Mert, úgymond: a törökökkel élő zsidók Buda visszafoglalásakor a török oldalon harcoltak (más források szerint a törökök az ágyúk melletti szolgálatra kényszerítették őket). A falak romlásakor a zsidók közül sokan a nagy zsinagógába zárkóztak. Kis ideig Lotharingiai Károly testőrsége védte őket. A fosztogató brandenburgiak mégis betörtek az épületbe, a vérengzést követően rágyújtották a templomot holtra, élőre. A tórák többségét is elégették. Az 1960-as évek ásatásai során a templom romjai között talált áldozatok földi maradványait a Chevra Kadisa (Temetkezési Szentegylet) csaknem háromszáz év után, a zsidó tradíció előírásai szerint a Kozma utcai temetőbe temette, és követ állított emlékükre.

Az ezer budai zsidóból mintegy ötszázan megmenekültek. Háromszáz gazdag zsidót és 35 tórát, valamint magát Tauszk Senden Nikolsburgban tartották túszul 270 napig, míg az európai zsidók össze nem gyűjtötték az újabb váltságdíjat. A túlélők magukat később ofnereknek, budaiaknak nevezték. Közéjük tartozott Schulhof Izsák is, aki Nikolsburgból Prágába kerülve megrendítő elbeszélést írt gyermekei, felesége, barátai és szomszédai elpusztításáról.

Buda városába a visszafoglaláskor túszként elhurcoltak helyébe 1690 körül királyi engedéllyel telepedtek be ismét zsidók, de a belső várban fennmaradt tilalom miatt a Víziváros lett új lakóhelyük. Az 1700-as évek során folyamatos sérelmek érték őket a polgárok és a városi tanács részéről, imatermüket lerombolták, majd 1746-ban a Vízivárosból is kiűzték őket. Jelentős részük Óbudára települt. Csak 11. József türelmi rendelete (1781) után újult meg a budai zsidó hitközség.

16