Valóság, 1955 (3. évfolyam, 1-2. szám)
1955-07-01 / 1-2. szám
72 -PILLANATFELVÉTELEK A TÜKÖR PAMAS Za " Itt állok naphosszat a sarkon,mint a szajha,akiben bárki meg láthatja magát 11 ,szolt a hentes-üzlet kirakatát szegélyező tükör» " Piszkos vagyok,foltok csúfitanak,akár a vén banyákat„Mikor egy durva arc belémtekint, főne so romban. negborzadok«- Csak elkerülhetnék in - nen ! Palotába,ahol csillár fényét vetiteném a csendben mulatozó társaságra,hűvös testemen néha joszagu lehelet párája olvadna* Vagy ha selyem-paplanos hálo-szobában állhatnék,ahol langyosak a téli es tek.Illatos szelencék,finom kenőcsökkel teii tégelyek sorakoznának előttem.Szép lehet a körúti mozik előcsarnokában is,ahol ezüst-gombos ruhájuk van a. csinos jcgyszedö-nöknek.De leginkább divat-sza - Ionba vágyom : dundi puttók diszitenék szinarany keretem,csodás ruhákban gyögyörköd hetném..Mindegy hová,csak innen el 1 Képzelje,teg nap éj jól egy részeg csavargó leköpött S " MÁRCIUS Mint a börtcn-udvart végig-végigsuhinto fénycsova,időnként nap sugár suhan át a szürke bérházak között.Hancurozo iskolás-gyerekek egymás fejéröl kapkodják a sapkáx,a felnőttek kalapját fiatal sze - lek röpitik.A lányok repdesö szoknyájukat szoritják combjukhoz a hu zatos sarkon.Szélroham szélrohamot követ,elsöpri az utcai zöldségárus kocsijáról a zacskónak felvagdalt ujságlapokat,a szétszaggatott ég száll felettük,Pelborul a virágüzlet előtt cserépben virito muskátli és krizantémom,a vizfoltos úttest közepén sötét ruhás öreg - asszony kifordult esernyőjét próbálja helyreigazítani,a zsebretett kézzel kerékpározó pékinas gúnyosan rávigyorog,majdnem elüt két üze kedö kutyát.Egy kapu előtt temetkezési vállalat emberei bajlódnak a fekete drapériával.A szomorú szövet vidáman csapkod a szélben. A várakozó hullaszallito gépkocsi vezetője kihajol a kormánykerék mel löl és nevetve mondja : " Itt a tavasz ". EB ÉS KUTYA Komoly megjelenésű komondor lépked a vándor-cirkusz hirdetné - nyeitöl tarka palánk mentén.Pofájában hatalmas csontot cipel.Az utca másik végéről fekete foltos fehér kis kutya kÖzeledik.Megszagol minden sarkot,minden lámpa-vasat,szakértelemmel,mint a borkostolo a nemes italt.Lábát megemelintve,a leletet vizelettel láttamozza,fontosabb helyeket alaposan kétszer is megöntöz.A két kutya egy üres telek előtt találkozik.Szagolgatják egymást,akár két ember,ki az imént ismerkedett meg egy társaságban.A kicsi a farkát csóválja,de a komondor végül megvetéssel elfordul,hátsó lábát egy vesszőhöz emeli A vessző elhajol,elvágodik a komondor.Ijedtében kiejti szájából a csontot s lebegő füllel a telek közepébe rohan.a kis kutya felkapja a zsákmányt,sebesen a vesszőre vizel,aztán eliszkol,mielőtt a bon - bán utána bámuló komondor feleszmélhetne.
