Valóság, 1955 (3. évfolyam, 1-2. szám)

1955-07-01 / 1-2. szám

CSOKITS JÁNOS :

70 -A szép szó "balladája

f

Pelkelt egy szó,hogy ragyogását •megszeressék a szivek, ele felrúgták , mert minden ember éhes : nem kellett senkinek.

Arcán finom , kedves mosollyal még barátkozni, akart , de gorombán ráorditottak , aztán már senkit sem zavart.

Először halkan , tétovázva , még elkerülte a halált , később megszokta és egy gyárban alkalmazásra talált.

Habozva , lassan elfeledte a mosolygást és a szépet -11 Ko jól van , - mondták - itt maradhatsz - " és használják , mint egy gépet.

Lelke már nincs»Sz^l , ha szólják.

Páradt , lassan jár ,öreg.

Ivlár hangosan kicsufolja minden utcagyerek.

Pl : mert lökik , van ; mert fogják,- néha még vállon veregetik - hogy meghalt F már nem is tudja - igy kibírják : mert hasznos nekik.

Sirirat

Néhai Csokits János , ime , hétrétgörnyedve fekszik , holtan , nem bánt már senkit és valótlan világok ellen sincsen rime.

Kínozta minden látvány színe , nem hitt erkölcsben , pénzben , csókban, sem a fegyverben , sem a szókban : - látni akart : ez volt a bűne.

Már kezdetben maflának nézték :

pántlikás áruval igéztek ,

hogy higgyen törvényben és rendben j

később , amikor sarcot kértek ;

" szavakban hinni közös érdek - " mondták.Nem hitte.Oszlik csendben.