Valóság, 1955 (3. évfolyam, 1-2. szám)

1955-07-01 / 1-2. szám

52 -Igazán

csak itt mosolyoghatszjitt sirhatsz«

Magaddal is csak itt birhatsz,

ó lélek ! Ez a hazám. (Elégia)

A "Medvetánc" külön újsága e néhány uj,nagy vers volt,a "Külvárosi éj,:-nek társai és folytatásai hangban,- csak annak összeesküvő—romantikája nélkül»E nagy lendületű s szerkesztésű versek mélyén fáradtság bujt meg s rezignácio,"alig oldodo szomorúság"*c„De az éjszaka és szomorúság e versei nemcsak egymással fognak össze , hanem az "Ódával"yaz "Eszmélettel" s a "Város peremén"-nel,költé - szelének e központi csúcsaival is0Az "Oda,"csendje mi más,mint a "Téli éj szakáé",vagy a "Külvárosi éjé"!Mi más,bár rokon is veleíAz első strófában nég"a fej lehajlik és lecsüng a kéz",még készül a csüggedés s emlőkszerüen a jelenvaloság,de aztán még frissen-konolyan,szemérmesen--erősen,naivul-férfiul kitör a roppant,robbanó val lomás,egyre lüktetőbben és hevesebben,a szökőkút szökkenésének két tös,szökö és hullo,fellobbano és visszahajlo ritmusával,hasonlat - tál hasonlítva,majd rácsapo ellentéttel :

A pillanatok zörögve elvonulnak c.e te némán ülsz fülemben.

Csillagok gyulnak és lehullnak, ce te megálltál szememben.

Japános finomságok s modern természettudomány,szerelmi őrület és csöndes könyörgés,a halál sejtelme s a vágy fájó édessége ömlik,ka varog itt;csak a Varázshegy Hans Gastorpjának anatómia tanulmányában tudok analógiát erre a vonaglo,izzo tárgyilagosságra.A leghatalmasabb magyar szerelmi költemény.

A "Város peremén" a "Nagyon fáj"-ban jelent meg,de ugyancsak e korszakban készült;itt már a tisztultan szocialista költö szol , az "adott világ varázsainak mérnöke",aki a termelési erők és ösztönök elemeiből uj összhangot készül építeni.S a páratlan "Eszmé - let ", amelynek tizenkét mozaikjában gyermekemlékek,idilli hangulatok végzetes,sejtelmes képek keverednek,bergsoni filozofiás példáza - tokkal ! Nem tudok választani,melyiket idézson,szeressem inkább:az elsőt,amelyben "Főidtől eloldja az eget - a hajnal s tiszta lágy szavára - a bogarak,a gyerekek - kipörögnek a napvilágra..." vagy a harmadiknak elegáns,megrendítő panaszát :

Sovány vagyok,csak kenyeret eszem néha,e léha,locska lelkek közt ingyen keresek bizonyosabbat,mint a kocka...

Nem is panasz ez,csak méltóságteljes,sztoikus helyzetkép.A bergsoni "csak ami lesz,az a virág,-ami van,széthull darabokra" - finom fogalmiságát szeressem-e.a "vagonokon-konokon " rim komoly szépségét ^az ötödikben,a hetediknek determináció-tagadását,a nyolcadik rabérzését,a kilencedik békevágyát,a tizedik dacos,atheista huma - nizmusát,a következő medáliás humorát ?Az utolsót idézem végül is, emlékezésül a zuglói estékre a Mexikoi-uti sinpár s vonatfütty^k közelében s a‘ tuddhai varázslatáért...Ismerik a legendát Buddháról bizonyosan;hogj mikor egy folyohoz ért,a folyonak száz hidja volt s mind a száz kérni kezdte Buddhát : rajta menjen át.Buddha egyiket sem akarván megsérteni,száz Buddhává vált s átment mind a száz hi-